Erin viszonylag hamar igyekezett abbahagyni a sírást, tekintve, hogy épp egy harc közepén voltak. Janice a kiborulása alatt végig nem szólt egy szót sem, csak a hátát simogatva próbálta csitítgatni. Amikor fekete hajú barátnője végre lenyugodott, mélyen a szemébe nézett.

– Most nem faggatlak ki semmiről, de ha visszaértünk, magyarázattal tartozol nekem – jelentette ki komolyan.

Erin csak bólintott, és örült, hogy nem kell azonnal kiöntenie a lelkét. Felállt az ágy széléről, aztán észrevette, hogy nincs nála a pálcája. Már majdnem azt hitte, hogy Piton azt is elvette tőle, amikor eszébe jutott, hogy az a lefegyverzés után az ágyra röppent.

Gyorsan kutatni kezdett az alvástól (na meg mástól) még gyűrött ágyra, és a takaró redői közt meg is találta a keresett tárgyat. A háta mögül Janice nézte gyanakvóan a mozdulatait. Valószínűleg magában ő is az ágy állapotának az okát firtatta.

Amikor kiléptek az ajtón hatalmas felfordulás várta őket. Mindenütt romokat és harcoló párokat, vagy épp csoportokat lehetett látni. Hiába, sosem változik a látvány, ha a halálfalók és aurorok csapnak össze.

A két nő hamarosan elszakadt egymástól a harc hevében. Erin több halálfalóval is megküzdött, mire leért a lépcső aljára. Segítette egy társának, akit épp túlerőben rohamoztak a fekete taláros alakok, majd kirohant a szabadba.

Amikor meglátta, akit tulajdonképpen akarata ellenére keresett, megtorpant egy pillanatra. Rég tudta, hogy mit akar tenni, és azt is tudta, hogy nem lenne helyes. Nem segíthet annak elmenekülni, aki miatt tulajdonképpen ezt az egész harcot kirobbantotta. Nem kivételezhet egy halálfalóval, miközben a társai szinte az életük árán próbálják elfogni őket. Belülről mardosta a bűntudat.

A halálfaló épp legyőzte egyik áldozatát, és Erin csak remélni tudta, hogy az nem halt meg.

Egyik fele még mindig feltétlenül elkötelezett auror volt, és az észérvek vezették. A másik felében viszont valami furcsa káosz uralkodott, és csakis az érzésekre hallgatott volna.

A fejében össze-vissza kavarogtak az érvek, ellenérvek, mint egy tomboló hurrikánban.

Nem segíthetek neki, mert egy gyilkos!

<i> De hiszen annyira szeretem… </i>

És ő? Ő soha nem tenné meg ugyanezt.

<i> De nem hagyhatom, hogy az Azkabanba vigyék! </i>

Megrázta a fejét. Tudta, hogy így vagy úgy, de mindkét esetben bűntudata lesz. Mégis erősebb volt benne a féltés, így mikor meglátott egy csapat aurort, úgy döntött, nem várhat tovább.

Futva közeledett a férfihoz, majd egy átokkal támadásba lendült. A halálfaló természetesen kivédte. Arcán egy gúnyos mosoly terült szét, amikor meglátta a lányt.

– Látom megbántad, hogy annyira elhagytad magad legutóbb… – gúnyolódott, miközben a villámgyorsan forgatta a pálcát a kezében.

– Képzeld, kicsit sem! – válaszolt hasonló hangnemben Erin, de az ő válaszában mintha kevesebb gúny, és több komolyság keveredett volna. – És ha nem akarnád mindenképp leátkozni a fejemet, akkor talán még el is tűnhetnél innen.

Piton fekete szemöldöke a magasba kúszott.

– Hmm… Hogyhogy így megváltozott az álláspontod? – puhatolódzott még mindig mosolyogva. – Ennyire elbűvöltelek? – tette hozzá minden szerénység nélkül.

– Aha, persze – ironizált Erin.

A nőnek még így, hogy szinte csak tettették a harcot, is oda kellett figyelnie a mozdulataira. Lassan, szinte észrevehetetlenül haladtak a ház sarka felé. Ott egy ideig még folytatódott a házfal, utána egy kiugróval elzárta az utat a fal és a ház között. Amikor befordultak a varázsló még kivédte az utolsó átkot és leeresztette a pálcát.

<i> – Ha akarnám, most megölhetném – </i> villant a fejében a gondolat.

– Lett volna már ennél jobb lehetőséged is – mosolygott a férfi, aki azonnal elcsípte a gondolatfoszlányt a lány fejében.

Erin vágott egy grimaszt. Utálta, ha belenéztek a fejébe, mégsem tudta mindig megállni, hogy ne nézzen a fekete szemekbe. Próbálta elrejteni a gondolatait, de Piton jobban értett a legilimenciához, semhogy akár feltűnt volna neki. Magában megfogadta, hogy megpróbál máskor nem a szemébe nézni.

Miközben a furcsa emlékein rágódott, észre sem vette, hogy a varázsló közelebb lépett hozzá. Felnézett, és azon kapta magát, hogy új fogadalma ellenére, az éjsötét szemekbe mered.

– Köszönöm – szólalt meg Piton halkan, majd minden előjel nélkül gyengéden szájon csókolta a nőt.

Csak egy pillanatig tartott, Erin mégis úgy meglepődött, hogy szinte szólni sem tudott.

– Vigyázz magadra… – motyogta halkan maga elé, amikor a varázsló már hátat fordított neki. Piton mégis meghallhatta, mert arcán egy bujkáló mosollyal tűnt el a sötétben.