Erin a koszos, szürke tapétán lecsorgó sötét csíkokat nézte. Már nagyon sok ideje üldögélt ebben a sötét szobában, ahová Lucius érkezésük után bezárta. Lába elzsibbadt a kényelmetlen póztól, ahogy a szék lábához kötözték. Karját égette a mágikus kötél.

Halk kattanás hallatszott, majd valaki lenyomta a kilincset. Kint sötétség volt, csak a folyosón égő fáklya fénye szivárgott be a szobába. Egy magas, fekete alak lépett a helységbe. Fekete talárja minden lépésére titokzatosan suhogott.

A szoba függönyei el voltak húzva, így Erin nem láthatta a halálfaló arcát. A férfi hosszú lépésekkel a lány széke előtt termett. Pálcája hegyét finoman, de fenyegetően a lány torkára helyezte.

– Nagyon ajánlom, hogy minden kérdésemre válaszolj Kyseraa különben nem éled túl ezt az éjszakát – suttogta bársonyosan és mégis fenyegetően. Erin megborzongott, ahogy a férfi kimondta a vezetéknevét. Olyan furcsa hangzása volt Perselus szájából. Mintha egy fekete kígyó csusszant volna ki a szájából, hogy azonnal füstté váljon.

– Tudjuk, hogy Dumbledor a Sötét Nagyurat akarja megölni, hogy szétoszlassa a halálfalókat – folytatta ugyanolyan halkan, közel hajolva Piton. – Fél az öregember, hogy egyszer erősebbek leszünk, és legyőzzük őt – a férfi halkan, gúnyosan felnevetett. Forró lehelete csiklandozta Erin arcát.

A lány megpillantott a férfi nyakán egy heget. Magában kárörvendően elmosolyodott, ahogy felismerte az előző éjszakai harc emlékét idéző sebet, amit a halálfaló összefércelt egy varázslattal. A lány tudta, hogy Piton nem fogja tudni semmilyen gyógyító varázzsal beforrasztani. Erint a férfi hangja rántotta vissza a kegyetlen valóságba.

– Neked abban kéne segítened, hogy hogyan akar legyőzni minket a vénember? Egy nevet tudok mondani neked: Daniel Pawlak … Ismerős Kyseraa? – Piton végig halkan, suttogva beszélt a lányhoz, sötét tekintetét végig Erin türkizszínű szemeibe fúrva.

A lány lassan kiengedte a visszatartott lélegzetét, mielőtt válaszolt volna. Nem volt ismerős neki a név, de tudta, hogy most nagyon meg kell válogatnia minden szavát, ha nem akar meghalni. Sosem gondolta volna, hogy Perselus Piton valaha is ennyire meg tudja majd félemlíteni. De ez már nem az a Piton volt, akit ő ismert… Ez egy kegyetlen halálfaló volt. Legalábbis Erin úgy érezte, egyelőre kényelmesebb, ha ezt gondolja…

– Soha nem hallottam még ennek a Daniel Pawlaknak a nevét Dumbledor szájából – kezdte a lány lassan, minden szót megfontolva, miközben tekintetét még mindig Piton éjfekete szemei tartották fogva –, Dumbledor nem mond mindent el az auroroknak, hiszen nem őhozzá tartozunk. Az aurorparancsnokot Hagar Orteganak hívják.

Piton gúnyosan elmosolyodott és kicsit még közelebb hajolt a lányhoz.

– Szerinted – kérdezte lassan –, Dumbledor csak ücsörög a Roxfortban, mint egy ártatlan nagyapó és szeretetre tanítja a diákokat? Mert ha nem jöttél még rá, valószínűleg az egész aurorosdi mögött ő mozgatja a szálakat. Akármennyire is titkolja, de nagy befolyása van a Minisztériumban is, és ugyebár leginkább neki áll szándékában valamiért elkapni a Sötét Nagyurat.

Erin kissé riadtan nézett a férfi szemeibe. Perselus valószínűleg észrevette a lány riadalmát, mert újból gúnyosan elmosolyodott és felegyenesedett

– Nem állt szándékomban rád ijeszteni Kyseraa. Eszem ágában sincs bemocskolni a te hőn szeretett Dumbledorodat. Csak azt mondd meg, mi köze van az öregnek, vagy Daniel Pawlaknak ehhez az egészhez, és ígérem, nem esik bántódásod. – Piton hangjában nem lehetett nem észrevenni a finom gúnyt, ami átszőtte minden mondatát.

A lány a hazugság apró jelei után kutatott a férfi arcán, de az a közöny maszkjával elfedte gondolatait előle. Így hát Erin felbátorodva megszólalt:

– Úgyis megöltök, akár mondok valamit, akár nem! Ennyi erővel meg is ölhetnél most azonnal! – köpte oda Pitonnak.

A féri egy lépéssel odalépett elé és pálcáját a lány nyakának szegezte.

– Szerinted megölnélek? – kérdezte suttogva, egészen közelről nézve a lány szemeibe.

– Igen – vágta rá Erin azonnal.

Néhány pillanatig még farkasszemet néztek, majd a halálfaló visszahúzta a pálcáját. A lány nem tudta mire vélni a viselkedését, hiszen úgy sejtette, Voldemort csatlósainak csak érték, ha bárkit gondolkodás nélkül meg tudnak ölni.

– Több hasznom van így belőled… – válaszolt Piton a nő fel nem tett kérdésére, miközben vékony ajkain még mindig egy gúnyos mosoly játszadozott.

– Tehát… Tudsz válaszolni a kérdésemre? – váltott a gúnyosból fenyegetőre a férfi hangja.

– Nem… Én még sosem hallottam ezt a nevet – válaszolta halkan az aurorlány, és érezte, ahogy kezd eluralkodni rajta a pánik. Hiszen most jön az a rész, hogy nem tud semmit és meghal…

A férfi belemarkolt a lány fekete hajába, és hátrafeszítette a fejét.

– Hazudsz – suttogta olyan közelről, hogy ajkai majdnem súrolták a lányét.

– Én tényleg nem… tudok… semmit! – nyögte Erin halkan.

A halálfaló fürkészőn fúrta bele éjfekete tekintetét a lányéba, aki úgy érezte, hogy a különös szempár egyenesen a lelkéig lát, majd lassan engedett a lány hajának szorításából.

– Akkor majd mindent kiderítesz – susogta gúnyosan mosolyogva, és egy vastag, ezüst mintákkal díszített, szoros karperecet csatolt a lány csuklójára.

Erin érezte, hogy szívdobogása végre lassulni kezd, amint Perselus eltávolodott tőle. Talán nem a szavai miatt vágtat így a pulzusa? Csak a félelem miatt? Biztos? Tényleg nem érzett semmit, amikor a vékony ujjak a karjához értek? Nem akarta tudni a válaszokat.

Inkább csak értetlenkedve meredt a karperecre, ami úgy simult a bőréhez. Mint egy bilincs. Csak a láncok hiányoztak. De hamarosan rájött, hogy azok sem.

– Ez a karkötő vigyáz rá, hogy nehogy eljárjon a szájad erről a mai éjszakáról – monda Piton kárörvendően mosolyogva. – Mindent kiderítesz, és ha megtudsz valamit, megdörzsölöd a karperecet. Ha viszont sokáig nem hallunk rólad, a körmödre fogunk nézni – fejezte be a férfi.

Erin riadtan nézett rá.

– Te leszel a mi kis kémünk… – tette hozzá még gúnyosan, majd egy pálcaintéssel eloldozta a lányt, és a karjánál fogva kivezette a hóesésbe. A hópihék jeges tánca örvényként vette körül őket. A téli, jéghideg levegő jégcsapként szúrt bele a nő tüdejébe, ahogy beszívta a levegőt.

– És most menj! Sok szerencsét! – tette hozzá gúnyos hangon, de a szeme komoly volt.

Erin előrelépett. Majd visszafordult, mintha valamit kérdezni akarna, bár maga sem tudta, hogy mit, de meggondolta magát, és elhoppanált.