A lány a fotelban ült. Fekete haja az arcába hullott, ahogy az ölében tartott könyvet olvasta. A szobában csak a tűz halk ropogása hallatszott, és a szomszéd szobából kihallatszó halk énekszó.

Az ablakon túl viszont vihar tombolt. A szél zúgó, fenyegető hangja még a békés szoba csendjébe is beszivárgott. Az ablak előtt álló fa ágai végigkarcoltak az üvegen miközben házat jeges esőcseppek tömege ostromolta.

Hirtelen kicsapódott az ajtó. A vihar hangja felerősödött, és a nyitott ajtón keresztül pillanatok alatt csuromvizesre ázott a szőnyeg. A szoba békés hangulata azonnal elszállt, amint a feketébe öltözött alakok berontottak rajta.

Halálfalók.

A lány felpattant a fotelből és előrántotta a pálcáját, az ölében heverő könyvről tudomást se véve. Az nagyot koppanva esett a padlóra, lapjai pedig kuszán szétnyíltak. A konyhából kihallatszó énekszó azonnal elhalt, ahogy az első átok elhagyta az egyik csuklyás száját. Az ajtóból egy másik lány lépett elő, kezében a pálcájával.

– Erin mi tört… – kezdte, de szavait elnyelte egy átok, robaja, ami szerencsésen az ajtófélfába fúródott.

A halálfalók túlerőben voltak, mivel – valószínűleg „csak a biztonság kedvéért”– öten jöttek. Erin kitért egy fénycsóva elől, és hirtelen ötlettel a könyvespolc felé küldött egy átkot. Egy halálfaló még időben félreugrott, de kettőt így is maga alá temetett a hatalmas bútordarab. Egy varázslat épp a barna hajó lány felé szállt a levegőben.

– Janice vigyázz! –

A harmadik halálfalót a másik lány tette hamar ártalmatlanná.

Janice-re rászállt egy halálfaló. Ahogy a harc hevében lerepült a csuklyája az is kiderült, hogy egy nő.

Hosszú fekete haja a háta közepéig ért. Erin azonnal felismerte benne egykori háztársát. Bellatrix Black. A lány fejébe emlékek tódultak, ahogy meglátta a nem éppen jó ismerősét, de nem volt ideje tovább bámészkodni, mert a másik még épen lévő halálfaló rátámadt.

Az első átok kivédésétől érezte, hogy nincs sok esélye. Szinte csak védekezett, támadni alig maradt ideje. A harc hevében a férfinak is lecsúszott a csuklyája és Erin őt is felismerte.

Alig akart hinni a szemének, hogy ugyanazt a zárkózott, mogorva, és kicsit furcsa fiút látja maga előtt, csak felnőttként. Csak a fekete szemeken akadt meg a tekintette egy pillanatra. Talán csak akkor ismerte fel igazán a másikat. Mert azokat a fekete szemeket nem lehetett soha elfelejteni. Erin jól emlékezett rá, hogy akárhányszor a fiú szemébe nézett, kicsit elbizonytalanodott… talán az egész világban, ami körülvette. Ezért is kerülte már akkor Perselus Pitont. Na meg azért, mert ár akkor is körüllengte a veszély baljós érzése.

Egy külső szemlélő nem mondta volna meg, hogy akik itt harcoltak, négy éve még összetartottak. Egy ház voltak, egy eszme, egy évfolyam. Összetartoztak, még ha nem is voltak a legjobb haverok. Erin, Janice, Bellatrix, Lucius, Perselus és a többiek. A Mardekár.

Aztán minden megváltozott. Talán már az utolsó években ott lengett körülöttük a változás. Hogy más úton járnak amik, bár még egymás mellett futnak, egyszer el fognak távolodni egymástól.

Most már nem ismerték egymást, ellenségek lettek.

<i> – Ők ezt választották. – </i> lobbant fel a lányban valami, amit talán haragnak is lehetne nevezni, de igazából nem az. Dühítette, hogy más utat választottak, de nem tudta miért. Talán legbelül nehéz volt harcolnia, akiket eddig a barátainak mondhatott.

De nem változtathatott ezen, még ha akart volna, akkor se. A világ egymás ellen fordította őket, és neki ebbe túl kevés beleszólása volt.

Újra belenézett a férfi szemébe. Őrült sötétség, fájdalom, elszántság kavargott bennük, miközben a hűvös, mozdulatlan arcom semmi érzelem nem látszódott. Talán ez különbözteti meg az aurorokat és a halálfalókat. Mindez egy pillanat alatt villant át a fején.

Harc közben nem tudta levenni a tekintetét a halálfaló szemeiről és úgy érezte, ez védtelenné teszi. Mintha minden érzése szeme türkiz színű felszínén úszkált volna, és a másik könnyen olvasna belőle.

A férfi egyik átka eltalálta, és a falhoz lökte. Gyorsan felállt és folytatta a párbajt. Két percig nagy nehezen sikerült megúsznia újabb sérülés nélkül. Piton egy villámgyors mozdulattal egy újabb varázslatot küldött felé. Már nem tudott kitérni, az átok felsebezte a bal karját. Térdre esett a fájdalomtól. A varázslat feltépte a talárja ujját és hosszú sebet vájt a karjába. Ahogy a sebből a földre csorduló vérre pillantott átvillant rajta, hogy milyen furcsa lesz, hogy egykori háztársa öli majd meg. Majd elszégyellte magát. Itt térdel a földön és várja, hogy megöljék. Hiszen azt tanították neki, hogy a végsőkig harcolnia kell. Talán máris elfelejtette volna? Hiszen alig egy hete vizsgázott le. Egy auror harcoljon, ha kell.

Felállt és kivédett egy átkot, majd épp maradt annyi ideje, hogy útnak indítson egy elég veszélyes rontást. A férfinek el kellett hajolnia előle, de így is súrolta a nyakát. Erin még a szeme sarkából látta, ahogy Piton szitkozódva letörli a vért a sebről.

A pillanatot kihasználva sarkon fordult és futni kezdett. Bellatrixot hátulról elkábította, és karon ragadta barátnőjét.

A könyvespolc alól ekkor mászott elő egy ismerős, szőke hajú férfi.

Janice gyorsan ártalmatlanná tette az ütéstől még kábult Luciust.

Erin újra megfogta Janice csuklóját, és kihúzta a robbantástól romokban heverő ajtón.

Piton egyik varázslata még elérte ezüstszínű talárja szélét, ami lángra lobbant, de a férfi már nem tudta megállítani őket. Erin gyorsan eloltotta, és kirohantak az éjszakába. A levegő időközben lehűlt és szakadó eső helyett tomboló hóviharban szaladtak. Amint eltávolodtak a házból elhoppanáltak.