Malfoy-sziget

Előszó

A háborúnak vége volt. Voldemortot legyőzték, számtalan követőjét bebörtönözték, és bíróság elé állították. Tizenegy varázslót és boszorkányt halálra ítéltek – a döntést még ugyanaznap végrehajtották. Háromszáztizenkét varázslót és boszorkányt szintén bűnösnek mondtak, az ő büntetésük úgy hangzott: száműzetés.

Öt héttel az ítélet kimondása után elvitték ezt a háromszáztizenkét száműzöttet a Malfoy-szigetre, egy szigetre, ami a szintén elítélt Lucius Malfoy birtokában volt. A nagyvárosnyi nagyságú szigeten egy nemesi földbirtok és egy kis falu volt található, aminek lakói beletörődtek abba, hogy birtokaik egy részét az elítéltek elveszik, hogy építkezhessenek.

A háromszáztizenkét elítélt magával hozta a szigetre a családját és az rabszolgaságukban élő személyzetet, és ott viszonylag rövid idő alatt egy új, stabil társadalmat építettek ki, ami körülbelül ötezer varázslóból és boszorkányból állt.

Röviddel a betelepülésük után a sziget lakói élénk kereskedelmet kezdtek folytatni a szárazfölddel. Noha a szárazföldről állandóan vizsgálták a kereskedelmet, a kezdettől problémamentesen ment, mert nem voltak különösen magasak az adók. A sziget körül egy mágikus gyűrű húzódott, és egy másik pecsétet is felhelyeztek minden egyes lakóra. Ez a módszer lehetővé tette, hogy használni tudják a mágiát, a baglyok be- és kiszállhassanak, és minden igazságosan, normálisan, látszólag szokványos módon menjen, de a lakók ne tudják elhagyni a szigetet.

Az első hónapokban tucatnyi kísérletet tettek a szökésre, de ezek mind kudarcba fulladtak, ezért gyorsan világos lett, hogy ez nem lehetséges. Az egyetlen kivezető út a halál volt. Az elhunytakat a szigetről a szárazföldre vitték, és ott egy tömegsírba dobták. A halál színlelése (Monte Christo módjára) nem volt lehetséges, mert a gyűrű, ami a lakókon volt, csak a tényleg elhunytaknál szűnt meg.

Az emberek a szigeten nagyon jól el voltak látva, mert a folytonosan növekvő kereskedelem virágzott. A vezető réteg, ugyanúgy, mint korábban borzasztó gazdag volt.

A sziget kormányzását az első naptól kezdve Lucius Malfoy gyakorolta és Perselus Piton a jobb kezeként tevékenykedett. Dorbézoltak a viszonylagos luxusban. Azt beszélték, hogy tulajdonképpen Piton uralkodott, és Malfoy csupán képviselő volt, de pontosan nem tudhatjuk…

OoOoO

Perselus Pitonnak, a bájitalok mesterének egészen hosszú bírósági tárgyalása volt, néha nagyon hihető volt, hogy ő Albus Dumbledore megbízásában cselekedett, és lojális maradt a Főnix Rendjéhez. Persze mindig újabb és újabb vádpontokat hoztak fel ellene, amit ő mindig megpróbált megcáfolni. A tárgyalását néha megszakították pár napra, és amint folytatódott, elővettek egy heves, rokkanttá tett embert, mint tanút, aki hihetően kijelentette, Piton kínozta meg őt egy módszerrel, amitől ilyen állapotba került. Egy bizonyos nap alibijéről kérdezgették Pitont, és ő nem tudott bizonyítékot bemutatni.

Ezen a napon a bájitalok mestere abbahagyta a védekezést, és nem szólt többet egy szót sem, amikor a bűnösségéről beszéltek.

Így az ítélethirdetés nagy napján, mint háromszázkettes számú vádlottat szintén bűnösnek találták, és a száműzték.

OoOoO

Mindez már sok-sok éve történt…

Időközben a szárazföldön pletykák jártak szájról szájra, hogy Perselus Piton – akinek csak a szaktudását ismerték el, de nem voltak tisztában mágikus képességeivel és kapcsolataival - a szigetre ment, jó üzleti érzékével meseszerű vagyont gyűjtött össze, és kereskedelmi kapcsolatai az egész világot behálózták.