Korhat�r 18 �v!!! FEMSLASH,  vagyis k�t n� szerelm�r�l sz�l a novella!

Gondolatok a l�pcs�n felfel�

Lihegve t�pem fel a l�pcs�h�z ajtaj�t. Id�ig futottam, �s m�g v�r r�m h�t emeltnyi l�pcs�sor. A torkomban dobog� sz�vvel szedem a fokokat, mik�zben arra gondolok, milyen ostoba is voltam. Mennyire sz�rnyen ostoba! Majdnem t�nkre tettem a boldogs�gomat. Az okok, amik r�gen visszarettentettek, ma m�r semmis�geknek t�nnek. Nem is tudom, hogy mi�rt �rdekelt m�sok v�lem�nye. Mi�rt t�r�dtem azzal, mit mondanak a sz�leim, a bar�taim �s vadidegenek. Igen, olyan emberek tan�cs�ra adtam, akik azt sem tudt�k, ki vagyok, mik�zben azt b�ntottam, aki mindenkin�l jobban ismert �s szeretett. �s akit �n is szeretek.

Az els� pillant�st�l tudtam, hogy valami �sszek�t minket. Akkor m�g nem �rtettem, hogy mi ez a furcsa l�nc, csak �rz�keltem a l�tez�s�t. Azok a szomor�, barna szemek mintha csak arra v�rtak volna eg�sz �let�kben, hogy r�m mosolyoghassanak. �n pedig, visszamosolyogtam r�juk.

R�miszt� volt �s csod�latos. Mintha az �lmaimb�l l�pett volna ki. � volt az, akir�l m�r gyerekkoromban is �lmodoztam. Csak rossz testben j�tt. De err�l se �, se �n nem tehet�nk. A sors furcsa fintora az, hogy mindkett�nket n�i testtel aj�nd�kozott meg, majd megt�lt�tte a sz�v�nket az egym�s ir�nti �rz�sekkel. Nem mi akartuk, nem mi k�rt�k, �s hi�ba pr�b�ltunk menek�lni, az ember nem futhat saj�t maga el�l �r�kk�.

Ez�rt vagyok most itt. Mert nem b�rok tov�bb futni. Nem b�rom tov�bb elviselni a hi�ny�t. Sz�ks�gem van a hangj�ra, az illat�ra, az �rint�s�re, a mosoly�ra, m�g a reggeli morcoss�g�ra is. Kell nekem, �s nem �rdekel t�bb�, hogy ki mit sz�l hozz�. H�rom h�napig nem l�ttam, �s majdnem belehaltam a gondolatba, hogy ennyi volt. T�l sok�ig voltam gy�va, �s csak rem�lni tudom, hogy megbocs�tja nekem, �s �jra boldogok lehet�nk. �gy kell lennie. Egyszer�en nem t�rt�nhet m�sk�nt, mert akkor abba belehalok. N�lk�le nincs �rtelme folytatni ezt az �letnek nevezett tragikom�di�t.  

Befordulok a hatodik emeleti kanyarban. M�r csak egy emelet, �s �jra l�thatom – fut v�gig az agyamon a gondolat. �jult er�vel v�gok neki az utols� l�pcs�sornak, mikor egy �les sik�t�s has�t v�gig az �p�leten. A rossz �rz�s, ami a sz�vembe mar, az utam folytat�s�ra k�sztet.

Az �tvenh�rmas ajt� fel� sietek, de az kiv�g�dik el�ttem, miel�tt m�g bekopoghatn�k. A k�sz�b�n megtorpan�, eszel�sen zokog� n�ben felismerem az �desanyj�t. Egy pillanatra elakad a l�legzetem, majd csak n�zek r�, lihegve, elkerekedett szemekkel.

- A te hib�d! – sziszegi v�g�l gy�l�lettel a tekintet�ben, �s �r�lt m�dj�ra tasz�t f�lre, majd rohan le a l�pcs�k�n, szinte a nyak�t t�rve.

Az ajt� m�g mindig nyitva �ll el�ttem. Az els� l�p�seket lassan teszem meg, mint aki f�l�lomban van. Azt�n futni kezdek. Be a h�ts� szob�ba. Az � szob�j�ba. �res. Csak az ablak van nyitva. A sz�l meg-meglebbenti a h�feh�r f�gg�nyt, ami szinte vonzza a tekintetemet. Automatikusan odas�t�lok, �s mikor kin�zek, m�r tudom, hogy mit fogok l�tni. Szemeim a t�j helyett, a sz�rke betont figyelik, amit v�r�sre fest a v�r.

L�tom a szomor� barna szemeket, ahogy r�m mosolyognak, �s �n visszamosolygok r�juk. L�baim �nk�ntelen�l lend�lnek �t a p�rk�nyon. Kisl�ny koromban sokat �lmodtam a rep�l�sr�l… �rzem a szelet az arcomban, a testem k�nny�. Azt�n meg�rzem az illatodat is, �s a vil�g els�t�t�l.