Egy r�vid karrier r�vid t�rt�nete, avagy a r�csmonol�g

Csak n�zek �t a r�csokon, a szemeim egy t�voli f�nysug�rba kapaszkodnak, mintha ez a f�nysug�r lenne az utols� �s az egyetlen, ami �sszek�t a kinti vil�ggal. De nem csak ez van nekem. Itt vannak velem a gondolataim is. A r�csokat szor�tom, s k�zben arra gondolok, mi�rt? H�t meg�rte ez nekem? Csak be akartam illeszkedni, ez�rt tettem mindent. Azt akartam, hogy tiszteljenek, hogy befogadjanak maguk k�z�. Ki akartam t�nni, hogy �szrevegyenek. De m�r tudom, mi volt a baj. Az, hogy m�s akartam lenni, mint aki vagyok. Ez�rt ker�ltem ide. Ez�rt vagyok most rab.

T�rt�netem r�vid �s szomor�. Mikor k�z�j�k ker�ltem, nem voltam senki. El�sz�r csak megh�z�dtam a sarokban, onnan n�ztem �ket. Azt�n maguk k�z� h�vtak. Azt hittem, hogy a bar�taim akarnak lenni, �s a nagy �r�m k�zben nem l�ttam meg azt a furcsa, gonosz csillog�st a szem�kben. Sok sz�p dologgal cs�b�tottak, �s mikor m�r teljesen elk�b�tottak, beleestem a csapd�jukba. Az elej�n j� balh�nak t�nt az eg�sz, kisebb rong�l�sokkal kezdt�k, azt�n j�ttek a vereked�sek. Persze, mindig csak a gyeng�bbekkel. De a v�g�n m�g enn�l is t�bbet akartak t�lem. Azt mondt�k, ha megteszem, a banda vez�re lehetek, tisztelni fognak, �s k�vetnek, ak�r a hal�lba is, �s �n megtettem.

Mindenre pontosan eml�kszem. Ott �lt a s�t�t szoba kell�s k�zep�n. Nem vette �szre, amikor bementem. Halkan l�pdeltem. Csendesen a h�ta m�g� osontam, �s… �s let�ptem a fej�t. Olyan borzalmas volt. Ott tartottam a kezemben azt a nagy barna fejet, �s a fekete gombszemek v�dl�n n�ztek r�m. Ekkor l�pett be az �v�n�ni, megszidott, �s berakott a r�csos kis�gyba.

Teh�t, most itt vagyok. V�rom a szabadul�s �r�j�t, azt a sz�p percet, mikor a sz�leim bel�pnek az �voda ajtaj�n, �s magukkal visznek haza.

�s esk�sz�m, hogy ha a t�bbiek nem is fogadnak be ez�rt, soha t�bb� nem b�ntom a j�t�kaimat. Mert r�j�ttem, hogy �k az egyetlen igazi bar�taim. �k soha nem k�rnek semmit, de mindig �r�met okoznak nekem a j�t�kukkal.