|
Ezt a jelenetet láttam a buszon az egyetemre menet. A kislány arcáról olvasni lehetett az érzéseket és gondolatokat. Szörnyen megsajnáltam szegényt... :(
Autó
- Látod, milyen okos a kisfiú? Te miért nem tudsz ilyen lenni? – hangzik el a kérdés.
A kétéves kislány elszontyolodva pillant fel az anyukájára, aki a buszon mellettük utazó, idegen kisfiút figyeli mosolyogva. A fiúcska az „autó” szót ismételgeti, és kifelé mutogat az ablakon.
A kerekek forognak a kislány fejecskéjében, próbálja elemezni a helyzetet, próbál rájönni, az anyukája, miért nem felé küldi a mosolyt, miért nem őt nevezi okosnak. Az egyetlen oka az lehet, amit hallott. Ő butább, mint a kisfiú. Hát, ha csak ez kell…- vonja meg képzeletben a vállát, és kismajom módjára utánozni kezdi azt, aki kiérdemelte az anyja figyelmét.
- Autó, autó, autó – mutogat ő is, és várja az eredményt. Hiába. Nincs mosoly, nincs dicséret. Még csak egy „Hallgass már el!” pillantásra sem futja.
A lányka csüggedten ereszti le kis kezét, és elhallgat. Bámul maga elé, és nem érti, őt miért nem tudja szeretni az anyukája…
| |