Élet a halál után

Lassan becsukódtak a szemeim, és egyre nehezebben lélegeztem. Először fájt, majd az idő múlásával csak zsibbadtságot éreztem. Hallottam, ahogy a szeretteim sírnak az ágyam mellett. Éreztem, ahogy a lányom megfogja ráncos kezeimet, és a fejét az enyém mellé hajtja a párnára.

„Ne sírj! Szép és hosszú életem volt. Kilencvenegy év. Nincs mit sajnálni.” Hiába próbálom mozgatni a számat, nem jön ki hang rajta. Egyre lassabban ver a szívem. Már majdnem megállt. Itt az időm. Hirtelen felülök, mintha egy furcsa, titokzatos erő rántana fel. Erősnek érzem magam. Erősebbnek, mint valaha. „Ne sírjatok, csoda történt!” – kiáltom, de senki sem figyel rám.

- A halál időpontja 19 óra 21 perc. – mondja mellettem az orvos.

Mi történik velem? Lassan emelkedni kezdek, fel a levegőbe. Segítség! Lenézek magam alá, és megdöbbent, amit látok. A saját testem, mozdulatlanul. Hát meghaltam. Ilyen a halál? Váratlanul minden elhomályosul, majd sötét lesz. Először félek, majd halk hangokat hallok a messzeségből. Nem értem, mit mondanak, de kellemesen megnyugtatóak. Tele vannak szeretettel. Meleg van és minden olyan nyugodt.

Aztán hirtelen fájdalom hasít belém. Mi ez már megint? A távolban erős fényt látok, és valami azt súgja, arra kell mennem. Próbálok előre jutni, de nagyon nehéz. Egy sodró erő segít nekem. Újra hangokat hallok. „Itt van. Megérkezett” – suttogják. Aztán hatalmas lesz a fény, és a tüdőmet levegő tölti el. Annyira fáj, hogy sírva fakadok. Egy fehér ruhás férfi tart a karjaiban. Talán tévedtem, és isten mégis létezik? Ijedtemben még mindig sírok, és jó szorosan becsukom a szemem. Elindulunk. Aztán az idegen egy másik karba ad át. Egy puha meleg karba, ami magához ölel, és megcsókol. Lassan a kíváncsiság erősebb lesz, mint a félelem, és felpillantok. Egy kedves, melegbarna szempár néz vissza rám. Vajon ki lehet? Hol vagyok? És egyáltalán ki vagyok? Nem emlékszem már semmire. Csak azt tudom, hogy a kedves nő ringatni kezd, és én egyre álmosabbnak érzem magam. Azt azért még hallom, ahogy bemutatkozik.

- Szervusz kedvesem, én vagyok az anyukád.