|
let a hall utn
Lassan becsukdtak a szemeim, s egyre nehezebben llegeztem. Elszr fjt, majd az id mlsval csak zsibbadtsgot reztem. Hallottam, ahogy a szeretteim srnak az gyam mellett. reztem, ahogy a lnyom megfogja rncos kezeimet, s a fejt az enym mell hajtja a prnra.
„Ne srj! Szp s hossz letem volt. Kilencvenegy v. Nincs mit sajnlni.” Hiba prblom mozgatni a szmat, nem jn ki hang rajta. Egyre lassabban ver a szvem. Mr majdnem megllt. Itt az idm. Hirtelen fellk, mintha egy furcsa, titokzatos er rntana fel. Ersnek rzem magam. Ersebbnek, mint valaha. „Ne srjatok, csoda trtnt!” – kiltom, de senki sem figyel rm.
- A hall idpontja 19 ra 21 perc. – mondja mellettem az orvos.
Mi trtnik velem? Lassan emelkedni kezdek, fel a levegbe. Segtsg! Lenzek magam al, s megdbbent, amit ltok. A sajt testem, mozdulatlanul. Ht meghaltam. Ilyen a hall? Vratlanul minden elhomlyosul, majd stt lesz. Elszr flek, majd halk hangokat hallok a messzesgbl. Nem rtem, mit mondanak, de kellemesen megnyugtatak. Tele vannak szeretettel. Meleg van s minden olyan nyugodt.
Aztn hirtelen fjdalom hast belm. Mi ez mr megint? A tvolban ers fnyt ltok, s valami azt sgja, arra kell mennem. Prblok elre jutni, de nagyon nehz. Egy sodr er segt nekem. jra hangokat hallok. „Itt van. Megrkezett” – suttogjk. Aztn hatalmas lesz a fny, s a tdmet leveg tlti el. Annyira fj, hogy srva fakadok. Egy fehr ruhs frfi tart a karjaiban. Taln tvedtem, s isten mgis ltezik? Ijedtemben mg mindig srok, s j szorosan becsukom a szemem. Elindulunk. Aztn az idegen egy msik karba ad t. Egy puha meleg karba, ami maghoz lel, s megcskol. Lassan a kvncsisg ersebb lesz, mint a flelem, s felpillantok. Egy kedves, melegbarna szempr nz vissza rm. Vajon ki lehet? Hol vagyok? s egyltaln ki vagyok? Nem emlkszem mr semmire. Csak azt tudom, hogy a kedves n ringatni kezd, s n egyre lmosabbnak rzem magam. Azt azrt mg hallom, ahogy bemutatkozik.
- Szervusz kedvesem, n vagyok az anyukd.
| |