�ress�g

�rthetetlen sz�momra e vil�g.

Az emberek sz�ve, mint a sivatag siv�r.

Szem�k �resen b�mul el�re,

Nem gondolnak m�r a boldog j�v�re.

Csak p�nzre �s hatalomra v�gynak,

Nem k�vet�i az igaz boldogs�gnak.

Szeretet �s bar�ts�g sz�mukra csak szavak,

Nincs idej�k erre, mindig csak rohannak.

Eltaposs�k, ki a c�ljuk �tj�ban �ll,

S a szerencs�tlen, ha a f�ld�n fekszik m�r,

M�g egy utols� nagyot beler�gnak,

Nehogy sebei id�vel begy�gyuljanak.

A p�nz ut�ni hajsz�ban csak egyre nem gondolnak,

Hogy egyszer �k is valaki �tj�ban �llhatnak.

S ha m�r v�g�l �k is a porba ker�ltek,

A v�gt�l �ket sem mentheti meg a k�ny�r�let.