Üresség
Érthetetlen számomra e világ.
Az emberek szíve, mint a sivatag sivár.
Szemük üresen bámul előre,
Nem gondolnak már a boldog jövőre.
Csak pénzre és hatalomra vágynak,
Nem követői az igaz boldogságnak.
Szeretet és barátság számukra csak szavak,
Nincs idejük erre, mindig csak rohannak.
Eltapossák, ki a céljuk útjában áll,
S a szerencsétlen, ha a földön fekszik már,
Még egy utolsó nagyot belerúgnak,
Nehogy sebei idővel begyógyuljanak.
A pénz utáni hajszában csak egyre nem gondolnak,
Hogy egyszer ők is valaki útjában állhatnak.
S ha már végül ők is a porba kerültek,
A végtől őket sem mentheti meg a könyörület.
|