S�t�t vil�g

S�t�t s kihalt minden utca,

Minden egyes h�z romokban.

Nem az id� vasfoga tette t�nkre,

Emberek d�nt�tt�k �ssze.

P�r napja m�g h�bor� volt,

Menek�l� emberek l�ba vert port.

Bombarobban�s, goly�siv�t�s,

S emberi sikoly hallatszott.

Rongyos ruha, semmi �tel,

A v�z m�rgezett, s bujk�lni kell.

S mindez mi�rt? P�nz�rt, hit�rt,

Vagy a b�rsz�n miatt. Ez�rt.

Egy �r�lt, kapzsi elme l�zad,

S egy csoport k�vetve �t t�mad.

Fiatalok mennek katon�nak,

S �lnek, gyilkolnak, mint az �llat.

S kik hallnak meg? �rtatlanok,

�k az egyetlen �ldozatok.

Csontv�z gyermek �l anyja �l�ben,

S v�rja, h�tha kap tejet,

De az �desanyja kebel�ben

M�r csak a f�lelem foglal helyet.

Milli�an halnak, mire v�ge van a harcnak.

Mire r�j�nnek az emberek,

Hogy ez �gy tov�bb nem mehet.

De f�l �vtized m�lva,

Semmib�l sem tanulva,

H�bor�t kezdenek �jra.

S �gy megy tov�bb ez a r�m�lom,

M�g ember �l a vil�gon.