Sötét világ
Sötét s kihalt minden utca,
Minden egyes ház romokban.
Nem az idő vasfoga tette tönkre,
Emberek döntötték össze.
Pár napja még háború volt,
Menekülő emberek lába vert port.
Bombarobbanás, golyósivítás,
S emberi sikoly hallatszott.
Rongyos ruha, semmi étel,
A víz mérgezett, s bujkálni kell.
S mindez miért? Pénzért, hitért,
Vagy a bőrszín miatt. Ezért.
Egy őrült, kapzsi elme lázad,
S egy csoport követve őt támad.
Fiatalok mennek katonának,
S ölnek, gyilkolnak, mint az állat.
S kik hallnak meg? Ártatlanok,
Ők az egyetlen áldozatok.
Csontváz gyermek ül anyja ölében,
S várja, hátha kap tejet,
De az édesanyja kebelében
Már csak a félelem foglal helyet.
Millióan halnak, mire vége van a harcnak.
Mire rájönnek az emberek,
Hogy ez így tovább nem mehet.
De fél évtized múlva,
Semmiből sem tanulva,
Háborút kezdenek újra.
S így megy tovább ez a rémálom,
Míg ember él a világon.
|