Halhatatlan érzés
Vele minden vagyok, nélküle semmi.
Mindig tudtam, hogy ennek így kell lenni.
Csak ő van nekem, s neki csak én,
Olyanok vagyunk, mint a sötét és a fény.
Lelkeink már régen egybevegyültek,
Nem választja szét őket sem féltékenység, sem gyűlölet.
Szívünk egymásért egyszerre dobog,
Az örök szerelem patakja szemeinkben csobog.
Összekulcsolódik a keze a kezemmel,
Egybefonódik pillantása az enyémmel.
Magához ölel, lényünk összeolvad,
Karja tökéletes biztonságot ad.
Az életemet csak őérte élem,
Ha meghal, én vele oldódom fel a fényben.
|