Ajánló

 

 

Mikor először nekiálltam elolvasni Callie első regényét, nem hittem volna, hogy én leszek az első számú rajongója. Annyi fanfictiont olvastam már, és úgy gondoltam, ez is olyan lesz, mint a többi. Draco és Pansy szerelme akkor még snassznak tűnt… Aztán elkezdtem olvasni a történetet, és az első pár fejezet után függővé váltam. Szóval, előre figyelmeztetek mindenkit, aki belekezd: Callie regényei olyanok, mint a drogok, ha valaki egyszer elkezdi őket, sosem fog tudni lemondani róluk, és élete hátralévő napjait azzal tölti majd, hogy várja az újabb adagot.

Ezek a regények különböznek minden más eddig olvasott fanfictől. Egyedi látásmódjuk, hangvételük, izgalmas cselekményszáluk, pergő és ironikus párbeszédeik soha nem látott módon bolondítják magukba az olvasót. Minden regényen végigfut egy politikai szál: az arany- és sárvér problémája. És, míg J.K.R-nél ez a probléma annyiból áll, hogy Voldemort őrült, és ezért utálja a sárvérűeket, addig Callie-nál a Nagyúr minden tettének, minden gondolatának oka és mély elméleti kifejtése van, ami érthetővé és érdekessé teszi a politikai részeket.

Callie-nál nincsen jó és rossz, ahogy a valódi világban sem csak fekete és fehér minden. Harry és barátai, bár Voldemort ellen küzdenek itt is, és azokat az eszméket képviselik, mint az eredeti könyvekben, sokszor követnek el hibát, mint bármelyik közönséges halandó. Draco és a többi halálfaló pedig, bár az aranyvér eszméjét vallja, és ezért gyilkolni is képesek, a családjukkal, a feleségükkel, a gyermekeikkel ugyanolyan szeretettel és gyengédséggel bánnak, mint a „jó” oldal képviselői. A Rend tagjai és Voldemort halálfalói között bár eszmék szintjén nagy különbségek vannak, emberként ugyanolyanok.

A regények leginkább egy szerelmes, politikai és családregény keverékének tekinthetők. Egy fához tudnám hasonlítani a felépítésüket. A regény törzse Draco és Pansy, egy másik főág jut Harrynek és Hermionénak, míg a törzsből kinövő ágakat a Blaise/Grainne (Draco és Pansy lánya), Voldemort/Bella és a még meg nem írt, de tervben lévő regények alkotják.

Draco és Pansy sorsát az iskolai évektől, vagyis szerelmük kibontakozásától remélhetően egészen életük utolsó napjáig végigkövethetjük. A házasságuk egyedi és különleges. Sosem mondják ki a valódi érzéseiket egymás iránt, de a gesztusaikból, cselekedeteikből, ironikus elszólásaikból érezni, hogy a világon mindennél jobban szeretik egymást. Szerelmük és házasságuk az én szememben a tökéletes emberi és érzelmi kapcsolat, ami férfi és nő között létezhet. Újabb figyelmeztetés: Aki végigolvassa a történetüket, akaratlanul is beléjük fog szeretni!!!

Harry és Hermione történetébe házasságuk kezdetétől nyerünk betekintést. Végigélhetjük, hogy egy jóslat miatt, hogyan kényszerülnek egy egymással kötött házasságba, és hogyan fejlődik a barátságuk, mély és igaz szerelemmé. Az ő regényükből ismerhetjük meg Harry cseppet sem tökéletes oldalát, ami miatt mégis szerethetőbbé válik, mint J.K.R. regényeiben, mert itt a „kis túlélő” ugyanolyan tökéletlen, mint bármelyikünk.

Blaise és Grainne szerelme is különleges. Blaise egy igazi élvhajhász, akit egész élete során nem érdekelt más, csak a finom borok és a szép nők. Emellett az életét annak szentelte, hogy létrehozta a Levendula Talárosok seregét. Ez a sereg olyan aranyvérűekből áll, akik bár valaha halálfalók voltak, nem értenek egyet Voldemort eszméivel, ezért kiváltak a Nagyúr emberei közül, és most Harryvel szövetségben a „sötét” oldal ellen harcolnak. Blaise-t mély és plátói szerelem köti Pansyhez, aki mivel Draco felesége, sosem lehet Blaise-é, de a sors kárpótolja őt Grainne születésével. Senki sem hinné Blaise Zambiniről (még ő maga sem), hogy valaha még szerelembe fog esni, de mikor meglátja a fiatal Grainne Malfoyt, minden megváltozik. Csak hogy a szerelmük több okból is akadályokba ütközik, Blaise csapongó múltja, a kettejük között lévő korkülönbség, a férfi Malfoyokhoz kötődő barátsága, és az hogy ellentétes oldalon áll, mint ők, hiszen Voldemort ellen harcol, mind-mind okot ad arra, hogy elfelejtse Grainne-t, de ő mégsem képes erre. A regényből megtudhatjuk, hogy a szerelem képes-e tényleg legyőzni minden akadályt…

Végül a már elkészült regények közül az utolsó Voldemort és Bella kapcsolatának a története. Egy sötét szerelem, amely a teljes odaadásról, a testi és lelki egybeolvadásról, az eszmék fanatikus imádatáról, a fájdalom élvezetéről szól. Ez a történet sok mindenben különbözik Callie eddigi írásaitól, de egy valamiben hasonló hozzájuk… Abban, hogy ugyanolyan zseniális, magával ragadó és szenvedéllyel teli, mint a többi regény.

Aki elolvassa ezeket a regényeket, az számítson rá, hogy Mardekár, Voldemort és a halálfaló eszmék feltétlen híve lesz, még akkor is, ha eddig griffendéles lelkületűnek vallotta magát. Callie olyan meggyőződéssel és átéléssel ír, hogy az olvasói szinte hipnotikus transzba esnek tőle. Szóval, ha nekiállsz a regényeknek, ne csodálkozz, ha reggel arra ébredsz, hogy a Sötét Jegy a karodon virít, és te alig várod az estét, hogy Urad lábai elé vetve magad, a talárja szélét csókold feltétlen és odaadó híveként.   

Jó olvasást és kellemes függést kívánok mindenkinek!

 

Callie regényeit itt olvashatjátok:

//gportal.hu/portal/dp