Erin egyenesen a M�gia�gyi Miniszt�rium el� hoppan�lt. Kicsit �gy �rezte, hib�i egy r�sz�t j�v�teheti azzal, ha figyelmezteti a t�bbieket. Tudta, hogy ebben a neh�z id�szakban az aurorparancsnok �jjel is gyakran dolgozni szokott.

Az �r csak egy �lmos �m gyanakv� pillant�sra m�ltatta, amikor elhaladt mellette. Besz�llt a liftbe �s felfele indult. Amikor el�rte a megfelel� szintet kisz�llt �s gyorsan elindult Hagar Ortega irod�ja fel�.

L�ptei balj�san v�zhangoztak a kihalt, f�lhom�lyos folyos�n. A keresett ajt� m�g�l vil�goss�g sz�r�d�tt ki. Erin bekopogott.

– Tess�k! – sz�lt ki az aurorparancsnok meglepett, m�ly hangja.

Erin �vatosan benyitott. Az asztaln�l egy er�sen �sz�l�, v�konynak nem mondhat� var�zsl� �lt. Vastag keretes szem�veg�vel egy mogorva nagyap�ra hasonl�tott legink�bb El�tte hatalmas irattornyok hevertek szerte, �s vagy n�gy �res �s egy f�lig m�g tele l�v� k�v�scs�sze.

A f�rfi f�rk�szve n�zte a n�t, majd elmosolyodott, hogy oldja a fesz�lts�get �s az asztala el�tti sz�kek egyik�re mutatott.

– Mi sz�l hozott ide Erin? Foglalj helyet.

Erin le�lt. Picit m�g t�tov�zott, majd belekezdett a mondanival�j�ba.

– Tudom�som szerint a hal�lfal�k holnap este akarj�k megt�madni a Miniszt�riumot – v�gott bele b�tran.

A f�rfi szemei kikerekedtek ezekre a szavakra. Megk�sz�r�lte a tork�t, majd kiss� k�tkedve sz�lalt meg.

– Biztos vagy ebben? �s egy�ltal�n… honnan veszed ezt? – k�rdezte, mik�zben m�r gyakorlott szemmel keresg�lte a hazugs�g nyomait a l�ny arc�n.

– Hazafel� j�ttem az utc�n �s belebotlottam egy csoport r�szeg hal�lfal�ba… – Erin amint kiejtette a szavakat r�j�tt, hogy milyen komolytalanul �s hihetetlen�l is hangoznak.

Hagar Ortega �jra megk�sz�r�lte a tork�t.

– Hazafel�? Hajnali… – a falon f�gg� �sr�gi �r�ra pillantott. – f�l n�gykor? Szerinted, ha a hal�lfal�k holnap akarn�nak megt�madni minket – kezdte �vatosan a k�rd�s�t, mintha k�telkedne Erin elme�llapot�ban. – akkor r�szegek lenn�nek?

V�gigm�rte a l�ny gy�r�tt, rendezetlen ruh�zat�t. Erin elv�r�s�d�tt, mert l�tta a var�zsl�n, hogy pontosan tudja mi�rt olyan, amilyen.

– L�tom j�l �rezted magad az �jszaka… – itt kis hat�ssz�netet tartott �s jelent�s�gteljesen n�zett a boszork�nyra. – �s van egy olyan �rz�sem, hogy nem vagy teljesen j�zan, de ez nem ok arra, hogy ilyen hist�ri�kat tal�lj ki. �s egy�ltal�n, hogy ker�lt�l olyan k�rny�kre, ahol hal�lfal�k vannak? … nem mintha sok k�z�m lenne hozz�…

– Ez nem hist�ria! – h�borodott fel Erin tal�n t�l nagy h�vvel. – �s nem vagyok r�szeg. K�l�nben meg csak… egy… bar�tomn�l voltam…

– Azt l�tom, b�r nem tudom, mif�le bar�tod lakik ilyen k�rny�ken.

– Csak gondoltam s�t�lok egy kicsit m�g az utc�n…

Az aurorparancsnokon l�tszott, hogy egy szav�t nem hiszi el a l�nynak.

– Nos Erin, m�r am�gy is besz�lnem kellett volna veled valamir�l… – Ez nem hangzott t�l j�l Erin sz�m�ra. – Mostan�ban meglehet�sen furcs�n viselkedsz. �n el�g r�g�ta ismerlek t�ged �s mindig is egy elk�telezett aurornak tartottalak, m�g akkor is, ha ezzel m�sok �p nem �rtettek egyet a Mardek�ros m�ltad miatt. �gy voltam ezzel, hogy v�g�l is ez nem sz�m�t, hiszen akkor m�g mindenki gyerek volt… Nem az hat�rozza meg az ember �let�t, hogy a Roxfortban �pp melyik alap�t�r�l elnevezett h�zba rakj�k. De a legut�bbi akci�d �ta…

A f�rfi f�lbeszak�totta mag�t �s egy kicsit t�prengve b�mult a n�re.

– Janice a te utas�t�sodra er�s�t�st h�vott, de v�g�l a hal�lfal�k valahogy megtudt�k az akci�t. K�v�ncsi lenn�k, hogyan? �s egy�ltal�n mi�rt nem vel�k ment�l? Mit csin�lt�l k�l�n? Annyira zavaros ez az eg�sz �s eddig nem is volt id�m vele foglalkozni… De most m�r nagyon k�v�ncsi lenn�k.

<i> – Te j� �g! Ez nagyon kezd egy kihallgat�sra hasonl�tani – </i> gondolta mag�ban Erin.

– H�t… Volt egy kis… hmm… n�zetelt�r�sem az egyik hal�lfal�val. �s �gy gondoltam, akkor m�r mi�rt ne hasznos�thatn�m az utat? Meg am�gy is tartoztam ennyi „kedvess�ggel” ennek az embernek…– mondta Erin. Pr�b�lta az igazs�got mondani, mivel m�g mindig az aurorokhoz sorolta mag�t gondolatban, de valahogy nem j�ttek a szavak olyan k�nnyen a sz�j�ra. Ink�bb k�nt�rfalazott, minthogy bevallja a teljes igazs�got. M�r szinte undorodott mag�t�l ez�rt.

– Teh�t mag�n c�l� �rzelmi dolgok voltak a h�tt�rben? – Ez nem hangzott olyan rosszul, mint egy �rul�s v�dja, de ez is el�g k�ts�gbeejt� volt.

– �s nem gondoltad volna – folytatta a var�zsl�, mik�zben fel�llt �s elkezdett s�t�lni a bef�gg�ny�z�tt ablak el�tt, ami a sz�ke m�g�tti falon volt. – Hogy tisztess�gesebb lett volna, ha tal�lkozol vele valahol �s megbesz�litek a dolgokat? Persze tisztess�g! – az aurorparancsnok felhorkant – Mit tudhat err�l egy Mardek�ros?

Erinnek nagyon rosszul estek ezek a szavak. Eddig m�g soha nem besz�lt vele az �reg var�zsl� �gy. Kezdte �gy �rezni, hogy rosszabbul �ll a sz�n�ja, mint hitte.

– Azt mondta az el�bb, hogy ez nem sz�m�t – jegyezte meg hat�rozottan a m�sik szem�be n�zve.

– Sajnos kezdem �gy hinni, hogy m�gis… – v�gott vissza a f�rfi.

Egy ideig cs�nd volt, majd a parancsnok folytatta a gondolatmenet�t imm�r nyugodtabb hangon.

– Vagy b�nom is �n, ha nem besz�ltek, hanem p�rbajoztok… de nem kellett volna belekeverned az aurorokat is!

– A hal�lfal�k ink�bb nem tudnak semmit a tisztess�gr�l! Gondoltam, �gyis meg�rdemeln� – mondta Erin halkan.

– �nb�r�skod�s… – s�hajtott fel a var�zsl�. – Nem tudom hova lett az eszed? Azt hittem j�l megtanultad ezeket a dolgokat! Mi�rt is hittem, hogy egy Mardek�rosb�l j� aurort csin�lhatok? – k�rdezte szinte csak mag�t�l t�prengve.

– �n csak hib�ztam… Senki sem t�k�letes, de ezt itt �gy l�tszik egy „Mardek�rosnak” nem n�zik el… – mondta halkan, de ann�l szemtelenebb�l Erin.

– Senkinek sem n�z�nk el t�l sok hib�t! �s nem csak ez az egy, ami nyugtalan�t… Azt hallottam, n�h�nyan l�ttak, amint egy hal�lfal�val p�rbajozol �s a v�g�n mindketten �letben maradtatok. Ez az ember v�letlen�l l�tta az utc�n a hal�lfal�t… bizonyos Perselus Pitont – itt a f�rfi figyelmesen leste a boszork�ny reakci�j�t. – �lt… �s mint l�tjuk, te is �lsz…

– Honnan tudtam, hogy meghalt-e? Elter�lt a f�ld�n �s azt hittem meghalt… – Erin mag�ban gy�l�lte mag�t, ami�rt ekkor�t hazudott… De az igazat nem mondhatta meg.

– Tal�n nem a megfelel� �tokkal pr�b�lkozt�l… De azt csak �szre kellett volna venned, nem? – k�rdezte szinte kedvesen az aurorparancsnok, de a hangj�ban f�lreismerhetelen g�ny csend�lt.

– Nem hal�los �tkot l�ttem, hanem egy tarol� �tkot, de az is meg tudta volna �lni… – hajtotta le a fej�t Erin, de nem b�nb�n�sb�l, hanem az�rt, hogy ne l�tsz�djon rajta, mennyire ut�lja mag�t. Ut�lta mag�t, mert t�l k�nnyen j�ttek a hazug szavak a nyelv�re.

– H�t persze… Egyel�re hiszek neked Erin, de – a f�rfi figyelmeztet�n emelte fel a kez�t. – J�l gondold meg, mit �s hogyan teszel… �s azt is melyik oldalon �llsz. A viselked�sedben eddig m�g nincs semmi, ami�rt ezt k�ne mondanom, de vigy�zz, mert �gy �rzem k�zel vagy ahhoz a ponthoz, ahol sajnos azt kell mondanom… �rul�s…

Egy hossz� percig s�ri cs�nd volt a szob�ban, majd Erin fel�llt, elk�sz�nt, �s kil�pett a szob�b�l.

<center> * </center>

– Nem… – nevetett fel cseppet sem kedvesen Perselus. – Enn�l jobban m�r nem csavarhatn�m az ujjamra a kisl�nyt… De nem hiszem, hogy sz�ks�g lenne r�…

A hal�lfal�-h�z nappalij�ban �lt, vele szemben Lucius. A gy�l�sr�l egyenesen ide j�ttek, de m�g Narcissa agg�d�sa sem tudta �gyba b�jtatni �ket. Amikor pedig vissza�rtek, Perselus egy j� kis t�rt�nettel v�rta �ket…

– Hallottam, miel�tt elment volna, azt suttogta, hogy szeret… – mes�lte tov�bb g�nyosan a f�rfi. – Persze azt hitte, hogy nem hallom.

– Jajj de kis ���diiii!! – vihogott fel a Lucius mellett �l� Bellatrix, aki az alkoholt�l m�g a szokottn�l is �l�nkebb volt. – Nagyon r�g nem mondott neked senki ilyet igaz Persiiii???

A hal�lfal� meglehet�sen mulats�gos l�tv�nyt ny�jtott, ahogy a fotel karf�j�n d�l�ng�lve lengeti a l�b�t, mint egy kisl�ny �s idi�t�n vihor�szik.

– Biztos nagyon j�����l esett… – cukkolta tov�bb volt h�zt�rs�t Bella, aki r�szegen �ltal�ban minden mondatot hosszan elny�jtott.

– Igen persze! – Piton hangj�b�l egy�rtelm�en az ellenkez�je csend�lt ki. – De van egy olyan �rz�sem, hogy nem sok�ra kapunk egy igen hasznos sz�vets�gest. A t�rt�ntek ut�n val�sz�n�leg nem tal�lja majd a hely�t az aurorokn�l… Tal�n az�rt mert… hazudni fog? – tette fel mag�nak a f�rfi a k�lt�i k�rd�st �s k�zben nagyon j�l sz�rakozott.

– Teh�t – �llt fel a fotelb�l. – ne csod�lkozzatok, ha holnap bekopogtat egy r�gi ismer�s…

Azzal elindult f�lfele a szob�j�ba, �s m�g �pp hallotta lentr�l Bellatrix tiltakoz�s�t, amikor Lucius, m�s megold�st nem l�tva a v�ll�ra dobva pr�b�lta meg eljuttatni a szob�j�ba a boszork�nyt.

Ahogy a l�pcs�n ment m�r kor�ntsem �rezte mag�t olyan j�l, mint ahogy lent. Bellatrix k�rd�s�n t�prengett.

<i> – T�nyleg nem esett j�l neked, hogy ilyen �szint�n azt mondta? – </i> tette fel mag�nak a k�rd�st.

<i> – Ugyan! Megszoktam m�r, hogy nem �rez ir�ntam ilyesmit senki �s nem is hi�nyzik! – </i> gondolta hat�rozottan. <i> – Nem sok�ra �gy is k�zt�nk lesz val�sz�n�leg… M�g a hasznomra v�lhat ez az �rz�se. Persze csak addig, am�g ki nem �lik bel�le. Mert ha t�nyleg hal�lfal� lesz, ez be fog k�vetkezni… </i>

Nem tudta, hogy �r�lj�n-e ennek, de azt igen, hogy � soha nem hagyatkozna a gyenge �rz�seire, m�g ha lenn�nek is ilyesmijei.