Erin Janice mellett baktatott a kertkaput�l a h�z fel� vezet� �ton. Az �gen hatalmas, sz�rke felh�k t�megei h�mp�ly�gtek, csak n�h�ny helyen derengett �t a napf�ny, ahol a sz�l peng�je felsebezte a felh�ket.

A harc nem sokkal �jf�l ut�n v�get �rt. A legt�bb hal�lfal� elmenek�lt, n�h�nyat viszont siker�lt elfogni. Erin valahogy nem tudott �r�lni ennek sem. A hangulata teljesen pocs�k volt.

Egyik�k sem sz�lt a m�sikhoz egy sz�t sem. Amikor viszont bel�ptek a h�zba, Janice szembefordult fekete haj� bar�tn�j�vel.

– �gy �rzem, magyar�zattal tartozol nekem! – jelentette ki ellentmond�st nem t�r� hangon.

– Rendben, csak �lj�nk le… – s�hajtott lemond�an Erin, �s a nappali fel� indult.

Le�lt az egyik fotelbe, Janice pedig vele szemben telepedett le. Erin �gy d�nt�tt, az elej�n kezdi.

– Sz�val, �gy volt, hogy megkeresem Piton szob�j�t, �s… tulajdonk�ppen el akartam kapni, hogy semmik�pp se sz�khessen el, mert ugyeb�r eredetileg � volt a c�lpontom… – a n� kiss� akadozva �s �sszef�gg�stelen�l besz�lt, mivel k�zben a saj�t �rz�seit is pr�b�lta kibogozni.

– �s a v�g�n m�gis te seg�tett�l neki megsz�kni – jegyezte meg szenvtelen�l Janice, majd magyar�zatk�pp hozz�tette. – L�ttam…

Erin nem vett tudom�st a meg�llap�t�sr�l. Elmes�lte, hogy hogyan p�rbajoztak �s hogyan siker�lt v�g�l sarokba szor�tania a f�rfit.

– De nem voltam k�pes megsebezni, vagy ak�rmi… – keser�en s�hajtott. – Annyira gyenge vagyok… olyan hamar levesz a l�bamr�l, pedig biztos vagyok benne, hogy csak sz�rakozik velem… �s m�gsem vagyok k�pes ellen�llni neki.

Elmes�lte a t�rt�net t�bbi r�sz�t is, eg�szen addig, hogy bar�tn�je r�tal�lt.

– De mi is t�rt�nt tulajdonk�ppen? – k�rdezte Janice homlokr�ncolva. – Azt l�ttam, hogy el�gg� feld�lt�tok az �gy�t, de…

A m�sik n� pr�b�lt nem tudom�st venni bar�tn�je jelent�s�gteljes pillant�s�r�l.

– Nyugi, csak cs�kol�ztunk – v�laszolta Erin gyorsan.

– Csak…? – h�zta fel a barna haj� l�ny a szem�ld�k�t. – Mi�rt kell mindig nekem j�tszanom az �szt? �… egy… hal�lfal�!!! – tagolta lassan, �s l�tszott, hogy kezd m�rges lenni.

Erin s�hajtott.

– Ha ez az eg�sz ilyen egyszer� lenne!

– Az is! Piton= hal�lfal�= gyilkos= ellens�g, magyarul t�vol k�ne tartanod magad t�le!

Erin megr�zta a fej�t, kezdte zavarni, hogy Janice semmit nem �rt meg abb�l, amit � �rez.

– Szeretem – mondta el halkan az egyetlen egy, m�gis nagyon nyom�s �rvet, ami mellette �llt.

Erre azt�n Janice sem tudott mit mondani, csak s�hajtott egyet. Sok�ig csak n�m�n �ltek a saj�t gondolataikba m�lyedve.

– �s most mi lesz? – k�rdezte meg v�g�l Janice.

– Nem tudom… – suttogta Erin maga el�.

A t�rt�nteket m�r nem tudta elt�r�lni, �s az �rz�seit sem tagadhatta meg. �gy �rzete, mintha egy nagy k�dben lebegne, �s nem l�tta merre van a ki�t. Hirtelen nagy sz�ks�ge lett volna egy kis egyed�ll�tre.

Fel�llt.

– Elmegyek kicsit s�t�lni. �t kell gondolnom a dolgokat – azzal miel�tt Janice sz�lhatott volna, felkapta a k�peny�t �s kil�pett az ajt�n.

Odakint h�v�s, de t�lhez k�pest el�g enyhe leveg� fogadta. M�lyet szippantott a friss leveg�b�l, majd elindult. Lassan s�t�lt a parkban gondolataiba mer�lve.

Tiszt�ban volt vele, hogy nem kellene �gy �reznie Piton ir�nt, �s ha ez �gy megy tov�bb… Az „enyh�n” kellemetlen lesz. Olyan j� lenne, ha tudn� ir�ny�tani ezt az �rz�st. De nem, nem �s NEM megy! Min�l jobban pr�b�lja m�g maga el�tt is tagadni, ann�l rem�nytelenebb�l cs�szik bele ebbe a mocs�rba. �s ami a legrosszabb, hogy ha n�ha el tudja felejteni a b�ntudat�t, a k�ts�geit, hogyha �tadja mag�t az �rz�snek, akkor m�g <i> �lvezi </i> is…

M�lyet s�hajtott.

<i> – Egy�ltal�n mit �rez �? – </i> k�rdezte mag�ban a l�ny <i> – Jobban mondva, �rez-e egy�ltal�n valamit?... </i>

Hiszen lehet, hogy m�r r�g �szrevette, milyen k�nny� j�tszania vele, �s ez�rt csin�lt mindent. Egy hal�lfal�ban sose lehet b�zni… Akkor � mi�rt akar m�g mindig megb�zni Pitonban?

– Hogy a franc essen bel�! – szitkoz�dott halkan �s beler�gott egy k�be, ami pattogva messzire gurult a park k�vezett utacsk�j�n.

– Valami baj van Kyseraa? – �rdekl�d�tt mellette egy t�lont�l ismer�s hang.

Erinnek elakadt egy pillanatra a l�legzete. Nagyon lassan fordult a f�rfi fel� �s k�zben mag�ban szitkoz�dott, hogy mi�rt nem tudja visszafogni mag�t.

Piton egy f�nak d�lve, mindent tud� pillant�ssal m�regette, �s l�tszott, hogy j�t sz�rakozik a szitu�ci�n. Szok�sosan tiszta feket�ben volt, �s ez az arckifejez�s… Erin nem tudta letagadni, hogy mennyire j�l �ll neki ez a mosoly…

A l�ny fej�be has�tott a gondolat, hogy mi van, ha eddig k�vette, csak annyira el volt foglalva mag�val, hogy nem vette �szre… Gyorsan elhessegette ezt a lehet�s�get.

– Eee… Nem, nincs semmi baj – felelte Erin �s legnagyobb r�m�let�re �rezte, hogy f�lig elv�r�s�dik. – Legal�bbis nem olyan, ami r�d tartozna! – tal�lta meg a hangj�t, legink�bb a d�he miatt, hogy megint siker�lt ilyen helyzetbe hoznia.

<i> – �… hogyisne tartozna r�d, te barom! Rajtam k�v�l csakis r�d tartozik… – </i> gondolta mag�ban, de �gyelt r�, hogy ne n�zzen a f�rfi szemeibe.

Elfordult, �s �pp el akart „menek�lni” amikor Piton meg�ll�totta azzal, hogy szel�den megfogta a karj�t.

Erin szinte p�nikszer�en csavarta ki a karj�t a m�sik kez�b�l, �s ugrott h�tr�bb, majd �jb�l elv�r�s�d�tt.

<i> – A francba, hogy minden az arcomra van �rva!!! – </i> gondolta mag�ban keser�en �s pr�b�lta lenyugtatni von�sait.

– Mi volt olyan fontos, hogy mindenk�pp el akarod mondani? Egy�ltal�n mi�ta settenkedsz itt? – pr�b�lt nyugalmat er�ltetni mag�ra, legal�bb annyira, hogy ne remegjen a hangja.

Piton mosolya kisz�lesedett. �lvezte, hogy m�r a puszta jelenl�t�vel is ilyen hat�ssal tud lenni a l�nyra…

– El�g r�g�ta…

Ezzel a kijelent�ssel nem nyugtatta meg Erint.

– Megmondan�d v�gre, hogy mit akarsz? – k�rdezte a n� d�h�sen, de ez a d�h csak a bizonytalans�g k�ts�gbeesett �lc�ja volt, �s ezt Piton is j�l tudta.

– Csak furdalta az oldalamat a k�v�ncsis�g – j�tt egyre k�zelebb a var�zsl� –, hogy mi�rt is j�tt�l m�lt �jszaka a szob�mba… R�nk t�madtatok… Mi�rt nem a t�bbiekkel j�tt�l? Mi�rt kellettem pont �n neked?

Mire befejezte a mondand�j�t m�r eg�sz k�zel �llt Erinhez. A n� nyelt egyet. Mindenre sz�m�tott, csak erre a k�rd�sre nem. B�rmi jobb lett volna… M�ris �rezte, hogy a sz�ve k�ts�gbeesetten kezd dobogni. Nem tudott v�laszolni. Nem akart v�laszolni. Nem akarta, hogy tudjon v�laszolni…

– H�t… Iz�… M�giscsak te kezdted ezt az eg�sz k�mes cirkuszt… �s �n csak… �n csak vissza akartam adni… Az�rt mentem oda, hogy… hogy nehogy el tudj menek�lni. – fejezte be s�hajtva zavart habog�s�t. Lehajtotta a fej�t. �rezte, hogy a magyar�zata zs�kutc�ba futott… �s a zs�kutca kij�rat�n�l term�szetesen ott volt Piton.

– �s ugyan mi�rt v�ltozott ekkor�t az �ll�spontod? – a var�zsl� csak suttogott, m�gis �gy mondta ki ezt a k�rd�st, mint egy ragadoz�, aki m�r �rzi, hogy nem menek�lhet a zs�km�nya.

Erin csak nyelt egyet. Nemr�g Janicnek egy hasonl� k�rd�s�re olyan egyszer�en v�laszolt. Egy sz�val. De ez most lehetetlen volt. Nem v�laszolhatta ugyanazt. Ink�bb marad a menek�l�s…

– Nem mindegy neked? T�nj el sz�pen j� messze, hogy ne kaphassanak el, ne <i> kaphassunk </i> el, r�lam meg sz�llj le! – v�gta oda d�h�sen, majd sarkon fordult �s �jb�l menni k�sz�lt.

Legnagyobb sajn�lat�ra most sem jutott messzire. A f�rfi elkapta a karj�t, egy gyors mozdulattal mag�hoz h�zta, �s megcs�kolta.

Erin ak�rmennyire is pr�b�lt er�s maradni, �s nem hagyni mag�t egy kis cs�kkal legy�zni, �gy �rezte azonnal elolvad. Megint be kellett ismernie, hogy min�l jobban k�zd, ann�l gyeng�bb lesz. � nem tudja legy�zni ezt az �rz�st, ami kellemesen, m�gis vasmarokkal tartja fogva a sz�v�t, �s olyan er�vel h�zza a f�rfi fel�, amivel szemben neki es�lye sincs. �s aminek az volt a legnagyobb fegyvere, hogy a v�g�n m�r maga sem akarta legy�zni.

Akaratlanul is viszonozta a cs�kot. Amikor kinyitotta a szem�t el�sz�r Piton kedvesen g�nyos mosoly�t l�tta meg.

– Mintha lenne m�g nek�nk egy befejezetlen dolgunk – suttogta Erin f�l�be.

A hoppan�l�s v�ratlanul �rte a n�t. A szok�sos �rz�s volt: mintha egy apr�cska alag�ton pr�seln�k �t, azzal a k�l�nbs�ggel, hogy most ketten voltak. Test�k egy pillanatra szorosan �sszesimult, �gy sz�guldottak �t a t�r �s az id� piciny hasad�k�n, ami egy pillanatra megny�lt el�tt�k.

Erin azonnal elh�z�dott a f�rfit�l. Piton szob�j�ban voltak. Ott, ahol azon a bizonyos �jsz�n. El�r�ntotta a p�lc�j�t �s a var�zsl�nak szegezte. H�ta a h�v�s falhoz simult. A p�lca finoman remegett a kez�ben Piton pedig mosolyogva figyelte.

– Mi m�r mindent befejezt�nk Piton. Menj el j� messzire, engem meg felejts el! – hangj�ban visszafojtott d�h remegett, de a m�g�tte megb�v� furcsa sz�nt sem tudta teljesen elrejteni.

A var�zsl� lassan k�zelebb l�pett. Mutat� ujj�t finoman a p�lca hegy�re helyezte, �s f�lfele ford�totta. A p�lc�n kereszt�l finom bizserg�s indult meg Erin kez�ben. V�gigfutott a karj�n, �s �gy �rezte, mintha egyenesen a sz�v�be m�szott volna bele. A p�lca megremegett a kez�ben, �s a padl�ra esett.

– T�ged elfelejteni? Szerinted az olyan k�nny�? – k�rdezte m�g Piton miel�tt megcs�kolta. Ajkaival finoman t�rt �t a n� nyak�ra. Erin m�r nem tudott, nem akart ellen�llni neki.

Nem vette �szre, mikor gombolta ki a var�zsl� a bl�z�t. Csak annyit �rzett, hogy a fels�je cs�szik le a v�ll�n. Egy pillanatig t�tov�zott, majd leengedte a karjait, �s hagyta, hogy a ruhadarab a f�ldre essen.

A holdf�ny v�gig�ml�tt meztelen b�r�n. Piton ajkai k�r�s n�lk�l is �jra megtal�lt�k a hely�ket.

A hold ez�st�sen leskel�d�tt az ablakban; k�t alak �rny�ka lassan �sszeolvadt a falon. Egy apr� darab v�lt le a feketes�gb�l, lesz�guldott a falon, majd egy melltart� k�t�tt ki a f�ld�n. A ruhadarabbal mindketten csak addig foglalkoztak, am�g az �tban volt. A falon egyre csak fogyott az �rny�k, a padl�n pedig gy�ltek a ruhadarabok, amiknek sz�neit kifak�totta a s�t�ts�g, �gy �gy t�nt mintha azok is az �rny�kb�l szakadtak volna le. A k�t (vagy egy?) alak lass�, r�szeg t�ncot j�rt a falon az ez�stsz�n� f�nyben.

Erin agy�ra kellemes k�d borult, ami eltomp�tott mindent, minden j�zan �szt �s gondolatot. Csak az �rz�sek maradtak. A f�rfi k�zels�ge, az �rint�sei. Meztelen b�r�k �sszesimult. Ajkaik moh�n tapadtak egym�shoz. Az �rny�kuk lassan d�l�ng�lve elindult a falon, majd mindketten eld�ltek az �gyon, �s belevesztek a s�t�ts�gbe.

A hold mosolygott. �rezte a k�t ember boldogs�g�t, hogy v�gre – ha tal�n csak egy �jszak�ra is de – zavartalanul egym�s�i lehetnek.