Erin arra �bredt, hogy mindene f�j. A fej�t beverte, a csukl�ja val�sz�n�leg elt�r�tt, �s mindenhol horzsol�sok voltak rajta. �vatosan nyitogatta a szem�t, de a szob�ban – feltehet�leg valami szoba lehetett – f�lhom�ly uralkodott.

Amikor valamennyire mag�hoz t�rt, �szrevette, hogy egy hever�n fekszik, �s a legt�bb sebe be van k�tve.

Alig vette �szre, hogy valaki odal�p hozz�. Ennek a valakinek fekete tal�rja volt, ugyanolyan fekete haja, �s ha lehet, m�g feket�bb szeme. A f�rfi egyik karj�t finoman a boszork�ny h�ta m�g� cs�sztatta, �s fel�ltette, mik�zben a m�sikkal egy poharat tartott a sz�j�hoz.

– Ezt idd meg… – susogta a f�l�be egy nagyon is ismer�s hang. Engedelmesen megitta, amit Piton az orra al� dugott. Ak�r m�reg is lehetett volna, de benne ez meglep�en fel sem mer�lt.

A f�rfi visszafektette, �s valamit matatott az �gy mellett �ll� asztaln�l. Erin b�gyadtan k�vette pillant�s�val a mozdulatait.

– Hol vagyok? – k�rdezte rekedten, amikor megel�gelte a hallgat�st.

– Na, ez a legutols�, amit az orrodra fogok k�tni… – mosolyodott el Piton, de a hangj�ban furcsam�d nem volt annyi g�ny, mint �ltal�ban.

Erin feje m�g tompa volt az �jul�st�l, de az agya m�ris dolgozott. Arra m�r r�j�tt, hogy val�sz�n�leg hal�lfal�k k�z�tt van, ami nem t�l j� jel. Azt viszont nem tudta megmagyar�zni, minek is �polgatja Piton. �gy gondolta legegyszer�bb, ha egyenesen r�k�rdez.

– Jobban �r�lt�l volna, ha ott hagylak? – k�rdezett vissza a f�rfi bossz�san.

– Egy�bk�nt – mondta kis hallgat�s ut�n –, m�g mindig a k�mem vagy…

Erin �gy gondolta, ez nem a megfelel� pillanat arra, hogy kifejtse a nemtetsz�s�t.

– K�l�nben – sz�lalt meg ism�t a f�rfi n�h�ny perc m�lva g�nyos mosollyal, mik�zben m�g mindig a b�jitalok k�z�tt matatott. –, hol hagytad a kark�t�det?

Erin �sszeharapta a sz�j�t.

– Nem v�letlen�l olyan a csukl�m, amilyen… – mondta halkan.

– �, �rtem… A csukl�ddal egy�tt akartad lerobbantani – g�nyol�dott Piton, �s k�zben l�tszott rajta, hogy mag�ban j�t der�l a l�ny reakci�j�n. – A naivs�god nem ismer hat�rokat, ha megint azt hitted, nem j�v�k r�… Hol van?

– A bal zsebemben… – mondta lemond� hangon Erin, mivel nem hitte, hogy ebben az �llapotban meg tud mozdulni.

Piton beny�lt a n� zseb�be �s kitapodatta a karperec romjait, majd egyik szem�ld�k�t felvonva n�zegette a maradv�nyt.

– Sz�p munka – jegyezte meg g�nyosan. – Nem hiszem, hogy ezt visszarakn�m neked. Sajnos nem fog rajta a <i> Reparo </i> – tette hozz� magyar�zatk�nt.

A hal�lfal� �jabb kotyval�kokkal l�pett oda hozz�. Az egyik egy csontn�veszt� ital volt, a m�sik pedig egy altat�.

– Ha ezeket megiszod, holnap m�r rendben leszel – mondta Piton mik�zben ism�t fel�ltette a n�t. A falon �g� f�klya f�nye furcsa t�ncot j�rt a f�rfi mark�ns arc�n.

Hagyta, hogy a b�jitalok lefolyjanak a tork�n, majd m�ly �lomba mer�lt.

<center> * </center>

M�snap reggel az els� gondolata az volt, hogy meg kell valahogy sz�knie. F�lretolta mag�r�l a takar�t – amit valaki j�indulat�an r�ter�tett – �s fel�lt az �gyon. Egy pillanatra m�g belenyilallt a f�jdalom a sebeibe, de azut�n elm�lt. A f�gg�ny�k m�g�l besz�r�d� f�nyb�l �t�lve kora reggel lehetett. Letette a l�bait a padl�ra �s �r�mmel �llap�totta meg, hogy minden ruh�ja rajta van.

Felkelt az �gyr�l, �s k�rben�zett. Legnagyobb meglepet�s�re a p�lc�ja az asztalon fek�dt. <i> – Biztos itt felejtette – </i> gondolta mag�ban f�lig megk�nnyebb�lve, f�lig k�r�rvend�en. Felvette �s l�bujjhegyen az ajt�hoz lopakodott. Pr�bak�pp lenyomta a kilincset, de az ajt� z�rva volt. Elsuttogott egy <i> Alohomora- </i> t. Nem sz�m�tott r�, hogy kiny�lik az ajt�, m�gis ez t�rt�nt. <i> – �gy l�tszik kor�bban �bredtem, mint sz�m�tottak r�, k�l�nben biztos bez�rnak… – </i>

�vatosan lenyomta a kilincset, �s r�snyire nyitotta az ajt�t. Egy s�t�t folyos�t l�tott maga el�tt. V�kony testalkata miatt nem kellett t�l nagyra nyitnia az ajt�t, hogy kil�pjen. K�rbepillantott, majd halkan futva elindult az egyik ir�nyba, ahonnan valami f�ny sz�r�d�tt ki.

A folyos� v�g�n megtorpant. Egy teremben tal�lta mag�t, ami egykor tal�n nappalinak szolg�lt. Jobbra �s balra is ny�ltak ajt�k, s�t m�g egy l�pcs� is vezetett felfel�, de ezekkel nem foglalkozott, mivel �szrevette a bej�rati ajt�t.

Futva elindult az ajt� fel�. M�r majdnem oda�rt, amikor egy k�z ragadta meg. Egy pillanat m�lva egy rendk�v�l feld�lt Malfollyal tal�lta szemben mag�t. G�g�s von�sait eltorz�totta a d�h, �s m�g a j�gsz�n� szemekben is csak ez az �rz�s t�kr�z�d�tt.

– El sem hiszem, hogy Piton otthagyta a p�lc�dat! – morogta d�h�sen, mik�zben visszafel� vonszolta a fiatal boszork�nyt.

Erin felszisszent, mert a f�rfi pont a s�r�lt csukl�j�t fogta meg, ami ugyan m�r nem volt elt�rve, de m�g �rz�keny volt. Lucius megtorpant, majd amikor r�j�tt a baj ok�ra j�ghidegen elmosolyodott.

– T�lem ne v�rj finom b�n�sm�dot! – sziszegte g�nyosan a boszork�ny arc�ba, �s ha lehet, m�g durv�bban szor�totta Erin s�r�lt csukl�j�t.

Erin meg sem pr�b�lt ellen�llni, hiszen tudta, �gysem tud megsz�kni. Kelletlen�l k�vette a f�rfit, aki �gy szor�totta a csukl�j�t, mintha att�l f�lne, k�dd� v�lik.

– Nem kell megint sz�tt�rni a csukl�mat! – sziszegte, amikor m�r elviselhetetlen lett a f�jdalom.

Lucius megtorpant �s szembefordult a l�nnyal. �sszeszedte a von�sait, �gy m�r csak j�ghideg len�z�s maradt az arc�n, amikor len�zett a n�re.

– Ha hiszed, ha nem jelenleg ki vagy szolg�ltatva nek�nk, �gyhogy jobb lenne, ha befogn�d a sz�dat! – sziszegte, majd ugyanolyan er�sen markolva a kez�t �jra vonszolni kezdte. Erin csak nehezen tudott l�p�st tartani vele.

Amikor vissza�rtek, Lucius kicsavarta a kez�b�l a p�lc�t, bel�kte a szob�ba, majd r�z�rta az ajt�t. Erin elkeseredetten �lt le az �gy sz�l�re, mag�ban �tkozva Malfolyt.

Nemsok�ra megjelent Piton, kez�ben Erin p�lc�j�val.

– Ha m�r ennyire rendbe j�tt�l, tal�n befejezhetn�d, amit elkezdt�l… – sz�lalt meg a szok�sos b�rsonyos g�nnyal a hangjban.

Erin �rtetlen�l b�mult r�.

– Kider�tettem, hogy Daniel Pawlak egy r�gis�gkeresked�, mit akarsz m�g?! – k�rdezte tal�n t�bb felh�borod�ssal, mint kellett volna.

A f�rfi fenyeget�en k�zelebb l�pett.

– Nem vagy t�l el�ny�s helyzetben Kyseraa, �gyhogy a helyedben nem lenn�k ennyire pimasz! – sziszegte oda a n�nek. – Egy�bk�nt, meg nem hinn�m, hogy val�ban igazad van a r�gis�gkeresked�ssel kapcsolatban, �gyhogy jobb lesz, ha megn�zz�k k�zelebbr�l.

Odadobta Erinnek a p�lc�j�t, �s a kab�tj�t, ami egy fogason l�gott az ajt� mellett.

<i> – Mi az hogy megn�zz�k? – </i> d�h�ng�tt mag�ban a n�. <i> – Az ember azt v�rn�, egyed�l is el tudja int�zni… Mi a fene sz�ks�g van itt r�m?! </i>

Felvette a kab�tot �s a f�rfi ut�n indult. Ahogy kil�ptek a h�z el� Erint megcsapta a j�ghideg leveg�. K�rben�zett. Pr�b�lta az esz�be v�sni a helyet. Egy erd�ben �lltak. Hossz� t�rzs� b�kkf�k meredtek az �gbe, �s itt- ott elsz�rtan egy- egy feny�t is l�tott. A sz�rke felh�kb�l, amik eltakart�k a napot, h� szit�lt. A lehelet�k finom p�rapamacsokat f�jt a fak� reggelbe.

Nem volt sok ideje n�zel�dni. Piton megfogta a kez�t, �s �rezte, hogy elhoppan�lnak. Erin m�r �rezte, hogy majdnem ott vannak, amikor egy falba �tk�ztek. Olyan hoppan�l�sg�tl� var�zslat volt.

Egy havas, meredek utca el�tt tal�lt�k magukat. A sz�l�n csupa ap� bolt volt, az egyiknek a fal�n t�bla hirdette: <i> Holdvir�g utca </i>.

– Tipikus mugli k�rny�k… – jegyezte meg Erin csal�dottan. Felpillantott az utc�ra �s felny�g�tt. <i> – Nem igaz, hogy fel akarunk itt m�szni… – </i> gondolta.

A f�rfi viszont m�r hossz� l�ptekkel elindult f�lfel�. Erin ut�na futott �s nemsok�ra m�r n�m�n baktattak egym�s mellett. A n� kicsit feszengve �rezte mag�t egy hal�lfal� t�rsas�g�ban, akit r�ad�sul m�r r�gebb �ta ismer, mint n�h�ny aurort�rs�t.

Az utat v�kony h� bor�totta, ami al�l viszont id�nk�nt kibukkant az alatta l�v� j�gp�nc�l. Lassan haladtak f�lfel�. V�g�l a n� t�rte meg a csendet.

– Nem �rtem, mi sz�ks�ged van r�m… Amikor sim�n elint�zn�d a dolgokat n�lk�lem is… R�ad�sul, semmi sincs m�r, ami arra k�telezne, hogy azt csin�ljam, amit mondasz. – Mik�zben besz�lt, v�gig a f�ldet n�zte, �gy nem l�tta a f�rfi reakci�j�t. Piton pedig csak nagy sok�ra v�laszolt.

– Kezdj�k ott, hogy nektek eleve meg kellett volna m�r az elej�n halnotok – b�r szavai kem�nyek voltak, a hangj�ban egy csepp indulat sem volt. – Egy�bk�nt meg, ha gondolod, meg is fenyegethetlek, ha �gy k�nnyebb. De szerintem magadt�l is tiszt�ban vagy vele, hogy ha b�rmi butas�got csin�lsz, azt te fogod megkeser�lni.

– De nem �rtem, hogy mi sz�ks�ged van r�m? �n egy auror vagyok! – ellenkezett Erin.

– K�tf�le m�don tehetj�k el az �tb�l az olyanokat, mint te – fordult fel� Piton, most m�r kicsit d�h�sebben. – Ha meg�lj�k �ket, vagy ha magunk mell� �ll�tjuk, ak�r csak l�tszatra… �r�lj neki, hogy ut�bbit v�lasztottam…

A n� nem mert tov�bb vitatkozni. A hal�lfal� szavain r�g�dott.

V�gre fel�rtek, �s megtal�lt�k a r�gis�gboltot. Amikor bel�ptek az �vegajt�n, egy �tlagos r�gis�gbolt t�rult a szem�k el�. A polcokon mindenf�le var�zst�rgy sorakozott az �veges szekr�nyekben.

A pultn�l egy v�r�s haj� n� �lt, aki �pp el volt foglalva azzal, hogy m�gikus k�r�mlakkj�val a k�rm�t b�v�lje. Piton hat�rozottan odal�pett a pult el� �s megk�sz�r�lte a tork�t, Erin egy kicsit lemaradva k�vette.

– Mit szeretn�nek? – n�zett fel unottan a fiatal boszork�ny.

– Daniel Pawlak �rral szeretn�nk besz�lni – v�laszolta a f�rfi. Tal�n csak k�pzel�d�tt, de mintha a boszork�ny z�ld szem�ben f�lelem �s felismer�s furcsa kever�ke csillant volna.

– H�tul van… – b�k�tt a fej�vel egy f�gg�nnyel eltakart ajt� fel�.

Piton elindult arrafel�, szem�vel intett Erinnek, hogy ne k�vesse. A f�rfi egyik kez�vel f�lreh�zta a f�gg�nyt �s bel�pett. Az anyag a h�ta m�g�tt kecsesen libbent vissza a hely�re.

Erin k�rben�zett a boltban. K�v�ncsian – vagy ink�bb k�v�ncsis�got tettetve – n�zegette a t�rgyakat. Id�nk�nt a pultos boszork�nyra pillantott, aki viszont m�r �jra a k�rme d�sz�t�s�vel volt elfoglalva.

Teltek a percek, majd Piton kil�pett a f�gg�ny m�g�l, �s sz� n�lk�l kih�zta Erint a h�es�sbe.

– Ez egy b�rgyilkos – vil�gos�totta fel t�m�ren a n�t.

– Hogy micsoda?! – k�rdezett vissza Erin d�bbenten.

– J�l hallottad.

Elindultak visszafel� a meredek, cs�sz�s �ton. A havat a szem�kbe f�jta a hideg sz�l. Piton Erin m�g�tt haladt. M�r az �t fel�n�l j�rtak, amikor a n� l�ba megcs�szott a j�gen.

Ijedten felki�ltott, �s azt hitte, hanyatt fog esni. A f�rfi viszont elkapta a derek�t �s er�sen megfogta. Piton fekete haja Erin arc�ba hullott, a nyak�n �rezte a f�rfi meleg lehelet�t.

Egy pillanatig – Erin �r�knak �rezte – mozdulatlanul �lltak a h�es�sben. Mintha meg�llt volna az id�.

Azt�n Piton elengedte a boszork�ny derek�t �s elindult lefel�. Arc�n semmi nyoma nem volt, hogy benne is nyomokat hagyott volna ez a k�t pillanat. �rz�seit megint a maszkja m�g� rejtette.

Erin nagyot s�hajtott, majd k�vette a f�rfit. Csak most �rezte, mennyire gyorsan dobogott a sz�ve, amikor kezdett lecsitulni.

Amikor le�rtek, Piton fel� fordult.

– Der�ts ki, amennyit tudsz a terv�kr�l – vetetette oda neki, majd indulni k�sz�lt.

– Hogy �n? – kezdte volna a l�ny a tiltakoz�st, de a m�sik egy s�t�t pillant�ssal bel� fojtotta a sz�t.

– Azt hittem, m�r megbesz�lt�k. Tudok n�h�ny embert, akinek az �let�vel meg tudn�lak zsarolni, de szerintem ez felesleges…

Erin annyira megd�bbent ezen a ny�lt fenyeget�sen, hogy elvesztette az egyens�ly�t a jegyes talajon, �s megint a f�rfi er�s karjaiba zuhant.

– Am�g viszont j�l viselkedsz, nem foglak ilyesmivel fenyegetni… – sim�tott ki Piton egy hajtincset a l�ny arc�b�l, miut�n �jb�l megtartotta.

Erin, ahogy eg�szen k�zelr�l n�zett a f�rfi arc�ba, hirtelen mintha elfelejtette volna, hogy egy hal�lfal�. Furcsa �rz�s j�rta �t, ahogy ott �lltak szorosan �sszesimulva a h�es�sben. Belen�zett a m�sik titokzatos fekete szemeibe, �s hagyta, hogy minden gondolat�t ki�zze a fej�b�l ez a s�t�t �rv�ny. Miel�tt felismerte volna azt az apr� gondolatot, ami tal�n m�r nagyon r�g�ta ott �lt a fej�ben, az el�t�rt feje rejtett zug�b�l, �s � nem tudott semmit tenni ellene. Szinte mag�t�l mozdult a teste.

L�bujjhegyre �llt �s ajkait finoman Piton�ra helyezte. Szerencs�re id�ben �szbe kapott, �s riadt �zk�nt rebbent el a f�rfit�l.

– Bocs�nat… �n… nem tudom mi �t�tt bel�m… – rebegte elv�r�s�dve.

Piton nem v�laszolt, csak n�zte �t azzal a kif�rk�szhetetlen tekintet�vel, amit�l a l�ny gerinc�n v�gigfutott egy – sajnos kicsit sem kellemetlen – borzong�s.

– Ezt… felejts�k el… k�rlek – mondta, amikor l�tta, hogy nem reag�l a m�sik, �s lehajtotta a fej�t.

�jabb kis hallgat�s ut�n Piton v�gre megsz�lalt.

– Rendben – l�pett k�zelebb –, elfelejtj�k… Ahogy ezt is…

Ujjait finoman a boszork�ny �lla al� cs�sztatta �s Erin legnagyobb meglepet�s�re sz�jon cs�kolta.