Soha nem �reztem valakinek a hi�ny�t annyira, mint most. Hiszen csak akkor tudod meg, hogy mennyire szeretsz valakit, ha m�r nincs melletted. Ez bizonyos �rtelemben furcsa, mert �n eddig azt hittem, hogy csak egy szerelmes tud �gy �rezni, de nem. Egy csal�dtag, vagy bar�t is kiv�lthatja bel�led.

Visszat�rtem a Roxfortba – de Bella most m�r nincs itt. Elment, elhagyta az iskol�t, elhagyott engem. R�m akasztotta minden eddigi terh�t, ami azzal j�rt, hogy � a nemes Black csal�d legid�sebb, mintaszer� k�pvisel�je. Azt a h�v�s eleganci�t, amivel szinte mindenkit kezelt, term�szetesnek v�ltem, de most m�r, hogy nekem is ezt kell teljes�tenem a nap huszonn�gy �r�j�ban, lehetetlennek t�nik. Hi�nyzik, ahogyan elsim�tott minden �gyet, elb�nt mindenkivel, akivel kellett, minden nagyobb felt�n�s n�lk�l. �s csod�lom azt is, ahogyan el�rte, hogy mindenki azt tegye, amit akar – �gy, hogy az illet� ezt nem is vette �szre. Eddig m�g soha sem gondoltam bele, ez mekkora felel�ss�ggel j�r. Most m�r nem lehetek a hugica, a h�zelg� csillag, aki s�tk�rezik a f�ny�ben – nekem kell lennem a Nap. �s nekem, mint egy v�rbeli Blacknek helyt kell �llnom. B�rmibe ker�l is. Csak most vettem �szre, hogy a Nagyterem lassan elcsendesedik. Dumbledore fel�llt, hogy elmondhassa szok�sos, �vnyit� besz�d�t.

- �dv�zl�k minden els��vest; �r�l�k, hogy itt vagytok vel�nk. �s �dv�zl�k minden fels�bb �vest; �r�l�k, hogy �jra itt vagytok vel�nk. A beoszt�son imm�r t�lest�nk, �s pontosan tudom, mi j�r mindannyi�tok fej�ben. Sz�val csak annyit mondan�k: J� �tv�gyat!

E szavakra – mint mindig – az aranyt�ny�rok megteltek �tellel. Undorodva n�ztem, ahogyan egyes h�zt�rsaim (legf�k�ppen fi�k) hogyan vetik r� magukat a k�l�nb�z� h�sokra �s k�retekre, �s milyen g�tl�stalanul kezdenek el... nem erre az “enni” nem is j� sz�... zab�lni. Megpr�b�lom kiz�rni a tudatomb�l �ket, �s hallgatagon kanalazom magamba a franciasal�t�m.

Anastacia szok�s szerint mellettem �l. �, velem ellent�tben kifejezetten j� kedv�nek t�nik. Biztosan �r�l, hogy a n�v�rem m�r nincs itt – vil�g �let�ben f�lt�keny volt r�.

� is azt v�rja, hogy �n legyek a szt�r, mint ahogyan Bella volt. Milyen j�l is j�rna vele! Az els� sz�m� udvarh�lgy, aki ugyan f�nyt nem �raszt, nincsen nagy hatalma, de mindig ott van, ahol a legjava, mindenr�l �rtes�l. � is kapna a F�nyb�l. Mondjuk �n szem�ly szerint nem �rtem, hogy el�gedhet meg valaki a m�sodik hellyel. Mi�rt nem k�zd, ha csak egy l�p�s v�lasztja el a cs�cst�l? Mondjuk az egy m�s k�rd�s, hogy se ellenem, se Bella ellen nincs es�lye...

- Lucius Malfoy t�ged n�z – mondta nekem �ppen, szokatlanul mogorva hangon. Csak nem... f�lt�keny?

- N�zzen csak – mondtam, �s zavartalanul folytattam az �tkez�st. �reztem, hogy n�z. Mi�rt kell n�znie? Rettenetesen kellemetlen�l �rint az eg�sz. Valahogy �gy, Bella n�lk�l olyan v�dtelennek �s... kiszolg�ltatottnak �rzem magamat. Pedig tudom, hogy nem fog b�ntani... rem�lem hogy nem fog. Hiszen aranyv�r�, arisztokrata, �s abszol�t el�kel�, m�r csak emiatt nem lenne szabad semmi olyat tennie. Ugye?

Mindegy is. Nem hagyom, hogy b�rmit tegyen, ha �n azt nem akarom. Nem fog udvarolni nekem. Nem fog kin�zni engem a menyasszony�nak, vagy ki tudja, mit forgat a fej�ben. Nekem � nem kell. Pedig tudom, hogy �n kellek neki. De nem �rdekel. Nem fog megkapni.

Feln�ztem, �s egyszerre csak szembe tal�ltam magamat azokkal az ac�lsz�rke szemekkel. Hogy ker�lt k�zvetlen�l velem szembe? �llom a tekintet�t. Nehogy azt higgye, hogy ha r�mn�z, r�gt�n elpirulok, �s elkapom a tekintetem. Nem jobb n�lam egy�ltal�n, nincs mi�rt megtennem.

- H�, hercegn�! - z�kkent ki valaki. Evan, aki a bal oldalamon �l, laz�n �tveti a kez�t a v�llam f�l�tt. Szeretem Evant. J� n�ha ilyen k�zvetlen, tr�f�lkoz� emberekkel tal�lkozni, ebben a sz�m�t�, h�v�s k�rnyezetben. Tulajdonk�ppen nem lenne szabad ilyeneket mondanom az aranyv�r� t�rsas�gra, mert ez �gy hangzik, mintha ut�ln�m, �s len�zn�m az eg�szet. Pedig ez nem �gy van. M�r megtanultam, hogy ez az �letem, ebben kell p�ldamutat�nak lennem, �s ennek az eszm�nek kell �lnem, m�g meg nem halok. De att�l m�g nem pr�b�lom azt be�ll�tani, hogy ez egy t�k�letes, norm�lis vil�g. Hideg, sz�m�t�, �s nem n�zi senki �rdekeit. Mi�rt is tagadn�m? Ez az �n vil�gom.

- Hercegn�! Ma valahol nagyon m�shol j�rsz – b�k�tt meg nevetve Evan. R�mosolygok, de a szemem komoly marad.

- H�t igen. Nagy v�ltoz�sok t�rt�ntek.

- Bizony�ra. Elment Bellatrix �s Damien. Csak nem �gy �rzed, hogy nem b�rod elviselni a terhet? - k�rdezte Malfoy, g�nyosan metsz� hangon. K�z�mb�sen r�n�ztem. Mit v�r, ezen felh�zom magam? Vagy elkezdtek zokogni, hogy �n ezt nem akarom, �s “�tadom” neki a feladatot?

- Nem. Biztos vagyok benne, hogy menni fog.

- �, ebben nem k�telkedem – susogta, hideg szemeivel egem f�rk�szve. Mi a baja?! Mit akar t�lem, �gy hirtelen?

- K�sz – biccentek.

Evan mosolyogva cs�v�lja a fej�t, Anastacia pedig m�ly �rtelm� t�rsalg�st folytat valamelyik bar�tn�j�vel – akik engem hal�losan irrit�lnak. Hogy adhatj�k magukat olyan olcs�n, hogy al�zhatj�k meg magukat annyira, mint ahogyan szokt�k, ha csak valamelyik j�k�p�bb fi� r�juk n�z? Sz�nalmas.

�szre se vettem, hogy m�r a desszertn�l tartunk. A kedvenc melaszos pudingomb�l m�r nincs is. Remek.

Kiss� r�hajoltam az asztalra, hogy l�ssam, van-e m�g valakinek olyanja. P�r �l�sre t�lem, egy nagyon kicsi l�nyka el�tt m�g ott van egy eg�sz t�ny�r �rintetlen�l. Nem vette �szre, hogy �t n�zem, eg�szen am�g egy kis bar�tn�je meg nem b�kte. Akkor r�m emelte nagy, riadt szemeit, majd az el�tte fekv� t�ny�rra. Habozott egy pillanatig, majd lassan felemelte, �s fel�m ny�jtotta.

- Szeretn�d?

Visszafojtottam a nevet�sem, �s b�lintottam.

- Igen. - Egyik kezemmel kiny�ltam �rte, �s elvettem. - K�sz�n�m.

A kisl�ny f�l�nken biccentett, �n pedig megeresztettem egy fels�bbs�ges mosolyt, hagy �r�lj�n. Evan mosolyg� szemmel n�zett r�m.

- �, sz�val az el�kel� Black kisasszony m�ris megkezdi az uralkod�st? - k�rdezte tr�f�san.

- �gy t�nik igen – nevettem r�.

- Rendk�v�l... meggy�z� tudsz lenni – sz�lalt meg Malfoy.

- Ezzel eddig is tiszt�ban voltam, de az�rt k�sz�n�m – mondtam, majd a sz�mba vettem egy kan�l pudingot, �s j�les�en s�hajtottam. Annyira hi�nyzott ez az �z! Az otthoni man�k remek�l f�znek ugyan, de ez a desszert fantasztikus.

�ppen csak hogy befejeztem, Dumbledore fel�llt, hogy szok�s szerint elbocs�sson minket.

- Tudom, hogy az �lmoss�g m�r titeket is el�rt, de m�gis arra k�rlek, hogy maradjatok m�g itt n�h�ny percig, �s figyeljetek r�m.

Felvont szem�ld�kkel �sszen�ztem Anastaci�val. M�g sose tartott itt minket a vacsora ut�n.

- Egyre s�t�tebb id�k j�rnak. Voldemort egyre er�s�dik – itt sz�neten tartott, ugyanis a S�t�t Nagy�r neve hallat�n sokaknak elakadt a l�legzete, vagy felsikoltottak. -, �s nem szeretn�m, ha a gonoszs�g bef�rk�zne a Roxfortba is. �ppen ez�rt arra k�rek mindenkit, hogy �gyeljetek a m�sikra, �s most k�l�n�sen fontos, hogy a h�zak k�z�tt ne legyen nagyobb a sz�th�z�s, mint amennyi felt�tlen�l sz�ks�ges. Tudom, hogy ez lehetetlennek t�nik, de meg kell pr�b�lni. �s, b�r m�s esetben er�sen ellenezn�m ezt a m�dszert, most m�gis arra k�rek mindenkit, hogy aki b�rmi, ism�tlem b�rmi gyan�sat tapasztal, esetleg megt�madj�k, vagy m�s atrocit�s �ri, r�gt�n sz�ljon a h�zvezet� tan�r�nak, vagy ak�r nekem is. Valamint m�g el szeretn�m mondani, hogy a fekete m�gia semmilyen form�ja nem sem elt�rt ebben az int�zm�nyben, �s a haszn�lata s�lyos k�vetkezm�nyeket vonhat maga ut�n. Szeretn�m ha ezt mindenki az esz�be v�sn�.

A Nagyteremben d�bbent cs�nd uralkodott. A legt�bbek arc�n hitetlenked�s l�tszott, de rengeteg mardek�ros n�zett r� megvet�en, gy�l�lk�dve, vagy sz�nakozva az �reg naivs�g�n. Hiszen mi, aranyv�r�ek, �s beavatottak tudjuk: a s�t�ts�g – ahogyan � nevezte - m�r nagyon r�gen bef�rk�z�tt az iskola falai k�z�. Fogalma sincsen mennyire...

- K�sz�n�m, hogy megtiszteltetek a figyelmetekkel. Most pedig ir�ny minden �gyak legpuh�bbika! Sipirc!

A Nagyterem megtelt hangokkal, �s sz�kek csikorg�s�val. El�resiettem, mert min�l el�bb szerettem volna �gyba ker�lni – nagyon hossz� nap volt a mai.

M�r le�rtem a pinc�hez vezet� l�pcs�n, amikor valaki megragadta a karomat, �s ber�ntott az egyik beugr�ba, amit pont eltakart egy nagy falisz�nyeg. Kezdeti p�nikom �tadta a hely�t a d�hnek �s a felh�borod�snak, mikor megl�ttam, ki is az elrabl�m.

- M�gis hogy mer�szelted, Malfoy? - sziszegtem oda az el�ttem �ll� sz�ke fi�nak. Nem v�laszolt, ink�bb csak – ahogy a s�t�tben ki tudtam venni – engem n�zett rend�letlen�l.

- M�r nincs itt Bella. Nincs itt, hogy t�vol tartson t�led.

- Nincs is sz�ks�gem r�. Az ilyen alakokt�l, mint te, egyed�l is meg tudom v�deni magam – mondtam izz� gy�l�lettel. Hogy mer�szeli?!

- Nem menek�lhetsz �r�kk�.

- Eszemben sincsen menek�lni, f�leg nem el�led. �s most ha megbocs�jtasz... - elh�ztam a falisz�nyeget, �s kil�ptem rajta. M�g hallottam, ahogyan ut�nam sz�l.

- Egyszer az eny�m leszel. - Megfordultam, �s eg�szen k�zel l�ptem hozz�, hogy az arc�ba tudjam sziszegni.

- Soha. Ha kell, az utols� l�legzetv�telemig harcolok, de nem leszek a ti�d.

Ezzel sarkon fordultam, �s egyenes tart�ssal tov�bb indultam a folyos�n.

Megt�rt�nt a kih�v�s, vagy aminek nevezz�k. Soha nem leszek az �v�. Egy�bk�nt meg, egy Malfoy akar egy Blacket - cs�nya dolgokat fog m�g l�tni a Roxfort. Mert egy Black soha nem adja fel - ahogy egy Malfoy sem.