Kedves Miss Dubois!

Tudom, hogy val�sz�n�leg nap, mint nap t�bb ezer ehhez hasonl� rajong�i levelet kap, m�gis �gy �reztem, hogy musz�j �nnek �rnom, akkor is, ha el sem olvassa, vagy olvas�s ut�n csak f�lredobja a levelemet.

A nevem, Violette Jairus, Month Sanths-ben �lek a St. Claire Le�nynevel� Int�zetben. Val�sz�n�leg ismer�s �nnek a hely neve, ugyanis m�lt kedden a t�rsulat�val a v�ros sz�nh�z�ban l�ptek fel. El kell �rulnom �nnek egy titkot… �n is elmentem az el�ad�sra, pedig nem lett volna szabad. Nem hagyhatjuk el az int�zet ter�let�t soha, kiv�ve persze, mikor vas�rnaponk�nt a k�zeli templomba visznek minket mis�re. Egy h�nappal ezel�tt l�ttam az el�ad�suk plak�tjait egy vas�rnapi alkalommal, mikor elhaladtunk a hentes �zlete mellett. Nem tudom mi�rt, de hirtelen olyan izgatott lettem, �s �gy �reztem, err�l nem szabad lemaradni. (Egy�bk�nt, ha szabad megjegyeznem, gy�ny�r� volt abban a z�ld ruh�ban, aminek a f�nyk�pe rajta volt a hirdet�seken. Gyerekkoromban m�g mikor �lt az �desany�m, est�nk�nt t�nd�rmes�ket olvasott nekem, �s pont ilyennek k�pzeltem a vir�gt�nd�reket.)

Bocs�nat, hogy kicsit elkanyarodtam, hajlamos vagyok az �lmodoz�sra �s a fecseg�sre. Ludviga n�v�r szerint ez b�n, de �n nem tudom elk�pzelni az �letemet olyan savany�an, mint �.

Sz�val, m�lt kedden kisz�ktem az int�zetb�l. El�g neh�z volt, de siker�lt v�g�l. Egy leped�n ereszkedtem le a m�sodik emeleti ablakb�l, �s sz�rnyen f�ltem, de azt�n biztons�gosan talajt �rtem. (B�r olyan romantikus hal�l lett volna, ha sz�k�s k�zben nyakam t�r�m… Szinte hallom a holttestem felett Ludviga n�v�r hangj�t: „Mindig mondtam ennek a szeleburdi l�nynak, hogy egyszer baj lesz, de sosem hallgatott r�m. H�t, most t�nyleg megj�rta.” Azt�n gondolom, megvonn� a v�ll�t, �s m�g a t�bbiek s�rnak �s zokognak, � nyugodtan les�t�lna a kert�szhez, �s megmondan�, hogy t�ntessen el engem. Rem�lem, a nagy di�fa al� �sna el…) Jaj, bocs�sson meg, m�r megint elkalandoztam. Most m�r biztosan kidobja a levelemet, an�lk�l, hogy tov�bb olvasn�, mert val�sz�n�leg �nt is siker�lt felideges�tenem a csacsog�sommal. K�rem, ne haragudjon! Ha tov�bb olvassa a levelem, �g�rem, hogy megpr�b�lom visszafogni magam.

A sz�nh�zba m�g nehezebb volt bejutni, mint amilyen neh�z volt megsz�kni… Tudja, nek�nk ott bent nincs saj�t p�nz�nk (mert h�t minek is k�ne az egy �rv�nak, aki egy int�zet „oltalma” alatt �l), �ppen ez�rt fogalmam sem volt, hogy hogyan szerezzek jegyet az el�ad�sra. Az meg sem fordult a fejemben, hogy csak �gy besz�kjek, mert �gy �reztem, hogy azzal tolvajj� v�ln�k. Megloptam volna mag�t �s a t�bbi sz�n�szt, hiszen biztosan a jegyek �r�b�l fizetik ki a maguk g�zsij�t is. Sz�val, m�st kellett kieszelnem.

Odamentem a jegyszed�h�z, aki nagyon kedves volt velem, de m�gsem engedhetett be jegy n�lk�l. Ez mondjuk �rthet� is, nem igaz? V�g�l is az a munk�ja, hogy kisz�rje a bel�gni sz�nd�koz� embereket. Nem is voltam r� d�h�s, csak nagyon elkeseredett voltam. �nk�ntelen�l potyogni kezdtek a k�nnyeim. Esk�sz�m, hogy nem meghatni akartam, vagy ilyesmi, csak egyszer�en valami furcsa �rz�s �sszeszor�totta a torkomat.

V�g�l a jegyszed� h�lgy (akit mint k�s�bb kider�lt, Sarah-nak h�vnak), odaj�tt hozz�m, �s megpr�b�lt megnyugtatni, azt�n megl�tta a kezemen a karl�ncomat, �s felaj�nlotta, hogy ha odaadom neki, akkor cser�be beenged. A kark�t� nem volt valami �rt�kes fajta, m�g Mary Lucia k�sz�tette nekem az egyik k�zm�ves foglalkoz�son, viszont nagyon a sz�vemhez n�tt. F�jdalmas volt megv�lnom t�le. (Mary Lucia a legjobb bar�tn�m volt m�g nyolc �ves koromban, de �t �r�kbe fogadt�k, �s az�ta nem is l�ttam.) Sz�val, v�g�l odaadtam a kark�t�t, de majd a sz�vem szakadt bele. Bocs�nat a pac�k�rt, csak megint el�rz�keny�ltem…

Nah, �sszeszedtem magam… Sz�val, v�g�l a kark�t��rt cser�be bejuthattam az el�ad�sra. Annyira izgatott voltam! M�g most is a torkomban dobog a sz�vem, ha erre gondolok.

�gy n�ztem v�gig az el�ad�st, mintha egy sz�p �lom lett volna. Szinte lebegtem a sz�kem f�l�tt j� p�r centivel. Abban a k�t �r�ban t�nyleg elhittem, hogy T�nd�rv�lgyben vagyok, �s hogy �n igaz�b�l is Cerena, a t�nd�rek hercegn�je. Jahj… �s a v�ge… Sz� szerint zokogtam, mikor meghalt. Vagyis nem �n, hanem Cerena. Olyan sz�p volt, romantikus, sz�vszor�t�. M�g akkor is zokogtam, mikor visszasz�ktem a szob�mba, �s beb�jtam a takar� al�. (Claire meg is k�rdezte m�snap, hogy mit�l olyan v�r�sek a szemeim… Azt f�llentettem, hogy megh�ltem egy kicsit…)

Igaz�b�l csak az�rt �rtam ezt a hossz� �s f�raszt� levelet, hogy elmondjam, �r�k �lm�nyt okozott egy sz�rke �letet �l�, int�zetis l�nynak, aki ez�rt nagyon h�l�s �nnek. Soha az �letben nem fogom elfelejteni azt az est�t.

Eln�z�st, hogy zavarni mer�szeltem, �s k�v�nom, hogy legyen m�g sok-sok ilyen csod�latos el�ad�s, amiben r�szt vesz, h�tha m�sok is �t�lhetik azt a csod�t, amit �n �t�ltem.

Milli� k�sz�nettel �s tisztelettel, �szinte h�ve:

 Violette Jairus