2. fejezet

A l�tv�ny, ami fogad, m�g engem is meglep. Az Od�beli tart�zkod�saim sor�n azt m�r megszoktam, hogy az ikrek szob�ja zs�fol�sig van �j tal�lm�nyokkal �s furcsa, vesz�lyes t�rgyakkal, de itt ezeken k�v�l, szanasz�t dob�lt szennyes ruh�k, ki�r�lt �vegek �s azonos�thatatlan marad�kot tartalmaz� t�ny�rok hevernek a legk�l�nb�z�bb helyeken. Ha Mrs. Weasley ezt l�tn�, sz�vinfarktust kapna…

V�letlen beler�gok egy f�ld�n fekv� t�lba, aminek hat�s�ra, valami zs�ros l� csorog a padl�ra. A zajra csak egy morg�s a v�lasz valamelyik s�t�t sarokb�l. Megindulok a hang fel�, �s egy asztalra borult, alv� George-ot tal�lok egy ki�r�lt L�ngnyelv Whisky-s �veg t�rsas�g�ban.

- George… - l�pek mell�, �s �vatosan meg�rintem a v�ll�t. – George…

- Fred? – kapja fel a fej�t, �s zavaros tekintettel pillant r�m. – �, Harry… - s�hajt fel, mikor egy kicsit kitisztul a tudata. – Mit keresel itt?

- Te h�vt�l ide… - n�zek r� �rtetlen�l. Lehets�ges lenne, hogy annyira sz�tcs�szott, hogy m�r erre sem eml�kszik?

- �n? Ja, persze… A lev�l… Igen… - motyogja maga el�.

- K�rek Verityt�l egy k�v�t, �s azt�n majd besz�l�nk – akarok elindulni lefel�, de elkapja a karomat.

- Ne! Besz�ln�nk kell! Most! – �ll fel, �s kiss� imbolyogva belekapaszkodik az asztal sz�l�be.

- Mir�l kell besz�ln�nk?

- R�j�ttem, r�j�ttem, hogyan seg�thetek Frednek… Igen… A szellemeken m�k�d�tt, de… Fred nem maradt itt, ezen a vil�gon… Pedig sz�ks�gem lenne r�… Tal�n, a k�… Ha seg�tesz… Akkor �lhet… - pr�b�lja megmagyar�zni, de alig �rtek valamit az �sszef�gg�stelen hadar�sb�l. Annyit az�rt felfogok, hogy George vissza akarja kapni a testv�r�t. Fels�hajtok, �s a kezeim k�z� fogom az arc�t, hogy f�kusz�latlan tekintet�t magamra ir�ny�tsam.

- George… Tudom… tudom, hogy hi�nyzik Fred, de… A halottakat nem lehet visszahozni. Nek�nk �l�knek azokkal kell t�r�dn�nk, akik m�g ezen a vil�gon vannak, �s akik szeretnek minket. Sajnos, nincs m�s v�laszt�sunk. Nem tehet�nk m�st – pr�b�lom neki elmagyar�zni �gy, mintha egy kisgyereknek mondan�m el �ppen, hogy a T�lap� nem l�tezik. Musz�j hogy az igazs�got eljuttassam a tudat�ig, de nem akarok nagy k�rt tenni a lelk�ben.

- Nem, nem, nem �rted – t�pi ki mag�t a kezeim k�z�l, �s kiss� cs�mp�zva megindul az egyik polc fel�. – Megcsin�ltam. Megcsin�ltam. Tess�k! – ny�jt fel�m egy kis �vegcs�t remeg� k�zzel. Gyorsan �tveszem t�le, mert f�l�, hogy m�g elejten�, �s ki tudja, milyen k�rokat okozhatna az ismeretlen szer.

- Mi ez? – n�zem a narancss�rg�san vil�g�t� folyad�kot.

- �n… Megmutatom… Gyere! – ragad k�zen lelkesen.

- H�, v�rj m�r! Hov� akarsz vinni? – torpanok meg.

- A Roxfortba.

- Mi? De Teddy odalent van, �s… - pr�b�lok ellenkezni. A harc napja �ta nem j�rtam az iskol�ban, �s nem tudom, hogy egy�ltal�n vissza akarok-e menni oda… Nem tudom, hogy k�szen �llok-e m�r erre…

- Verity vigy�z r�, �s �gyis csak egy r�vid id�re ugrunk �t. K�rlek! Ezt l�tnod kell! – George annyira lelkesnek t�nik, hogy egyszer�en nem tudok nemet mondani neki. Annyira rossz �llapotban van mostans�g, hogy legal�bb hadd legyen meg ennyi �r�me. Beleegyez�en b�lintok, mire elmosolyodik. M�r ez�rt meg�rte igent mondani…

Mire �szbe kapok, m�r Roxfort hat�r�ra hoppan�lt velem. Kicsit sz�delgek az utaz�st�l, ez�rt veszek p�r m�ly leveg�t, majd George ut�n indulok, aki, m�g mindig az alkohol hat�sa alatt, kacs�zva indul meg az iskola fel�. Csod�lom, hogy egy�ltal�n �ps�gben ide tudott hoppan�lni velem… A vaskapuhoz �rve el�h�zza a p�lc�j�t, majd cs�ggedten leereszti a karj�t.

- Harry… Bek�lden�d a patr�nusod, hogy engedjenek be? – fordul fel�m.

P�r percre r�, hogy a f�nyl� szarvas elrohan a kast�ly ir�ny�ba, megjelenik Hagrid bozontos alakja a t�volban.

- H�t, ti meg, mit kerestek itt? – ki�ltja m�r messzir�l, majd mikor oda�r hozz�nk, kinyitja a kaput.

- Mi csak l�togat�ba j�tt�nk – vonja meg a v�ll�t George vigyorogva.

Hagrid k�rd�n pillant r�m a v�r�s �st�k felett �tn�zve, mire �n egy nemzetk�zi k�zmozdulattal jelzem, hogy a Weasley-fi� nincs �ppen t�l j�zan �llapotban. Nagy m�ret� bar�tom mindentud�an b�logat, majd f�lre�ll az �tb�l, �s beenged minket.

- Csak George mutat nekem valamit, azt�n m�r itt sem vagyunk… - s�gom Hagridnak, mik�zben �tv�gunk a parkon. F�l�ton Hagrid elk�sz�n t�l�nk a m�sodikosoknak tartott �r�j�ra hivatkozva, �gy csak ketten megy�nk tov�bb.

Odabent csod�lkoz� �s �rdekl�d� pillant�sokat kapunk a di�kokt�l. Hallom, ahogy �sszes�gnak a h�tunk m�g�tt: „Itt van Harry Potter. � �lte meg Tudjukkit!” Pr�b�lom s�ketnek tettetni magam, �s nem t�r�dni vel�k, de el�g neh�z j�tszani, hogy semmit sem hallok. Gy�l�l�m a felhajt�st, ut�lom, ha mindenki engem b�mul. Nem vagyok ki�ll�t�si t�rgy, vagy cirkuszi majom. Ember vagyok, �rz�sekkel. Mi�rt nem tudja ezt senki sem felfogni?

Meggyors�tom a l�pteimet, �s azt k�pzelem, hogy rajtam van ap�m k�penye �s l�thatatlan vagyok. Meglep�dve tapasztalom, hogy George egyenesen a m�sodik emeleti l�nyv�c� fel� vezet engem. Eszembe jutnak a r�gi eml�kek… A sz�zf�l�-f�zet, a Titkok Kamr�ja, Myrtle, �s persze, ezzel egy id�ben beugranak a csata napj�nak a k�pei is. Fred hal�la, Lupin �s Tonks �lettelen teste egym�s mellett mind�r�kre, Voldemort tekintete a hal�la pillanat�ban, �s persze Piton. Az utols� percek, az utols� pillant�s… Megborzongok, �s hirtelen �gy �rzem, mintha a hatalmas kast�ly falai �ssze akarn�nak pr�selni. A vil�g elhom�lyosul el�ttem, ez�rt nem veszem �szre, hogy George meg�llt, �s egyenesen belefutok a h�t�ba.

- Bo… bocs�nat… - dadogom, �s a szem�vegemet lev�ve megd�rzs�l�m a szemeim.

- H�t, itt vagyunk – fordul fel�m George el�gedett vigyorral az arc�n.

- Itt? M�rmint a v�c�ben? Mit keres�nk mi itt? – n�zek �rtetlen�l.

- Myrtle! Myrtle, itt vagy? – kezd el kiab�lni.

- Mi a fen�t akarsz Myr… - kezden�m, mikor rikolt�an magas hangon siv�tva felbukkan a szelleml�ny feje az egyik v�c�kagyl�b�l.

- Haaaaarry! Olyan r�gen l�ttalak! H�t, elj�tt�l megl�togatni? – lebeg el� boldog mosollyal az arc�n.

- Szervusz, Myrtle! – k�sz�n�k neki halkan, �s v�rakoz�an George-ra pillantok.

- Figyelj csak, Myrtle… Harry az�rt j�tt, mert a kast�ly di�kjai megv�lasztottak t�ged a Roxfort Legkedvesebb Szellem�nek, �s a jutalmad egy cs�k a h�res Harry Pottert�l! – adja el� a „nagy h�rt” George hatalmas vigyorral az arc�n, mire �n �rtetlen�l n�zek r�. Myrtle el�sz�r elsz�rk�l, majd felh�borodottan cs�p�re teszi a kez�t, a v�r�s haj� fi� el� sz�guld, �s f�l millim�ter k�zels�gb�l n�z a szemeibe.

- Azt hiszitek, hogy g�nyol�dhattok rajtam, csak mert m�r meghaltam? – sip�tja f�ls�ket�t� hangon.

- Nem g�nyol�dunk – r�zza meg a fej�t George.

- H�t, persze, hogy nem! – kiab�l tov�bbra is a l�ny. – M�gis, hogyan tudna szerinted, Harry megcs�kolni engem? Szellem vagyok, ha nem vetted volna m�g �szre! Folyton csak b�ntotok… - csendes�l v�g�l el, �s halkan szipogni kezd.

- �s ha azt mondan�m, hogy h�s-v�r testet tudok adni neked egy id�re, hogy megkaphasd azt a cs�kot? – h�zza fel a szem�ld�k�t a fi�, �s v�rakozva n�z Myrtle-re.

- Az… lehetetlen… - motyogja maga el� a szelleml�ny, majd elkerekednek a szemei, mikor George el�h�zza a zseb�b�l a sz�momra m�r ismer�s �vegcs�t.

- Ha ezt megiszod, tizenk�t �r�ig testet �ltve �lhetsz.

- Tizenk�t �ra… - szinte l�tom magam el�tt, ahogy Myrtle �tl�tsz� fej�ben forognak az agykerekek, azon gondolkozva, hogy mi mindent is tehetne ennyi id� alatt, ha az a b�jital t�nyleg �gy m�k�dne, ahogy �ll�tj�k neki. – Mi a csapda? – n�z r�nk, �s �sszeszorul a mellkasom a rem�nyked� pillant�st�l. H�t ennyire �lni szeretne…

- Nincs csapda, csak egy alku… - vonja meg a v�ll�t egyszer�en a v�r�s haj� fi�.

- Milyen alku? – nyalja meg izgatottan az ajkait a szelleml�ny, az �n sajn�latom pedig, r�gt�n enyhe r�m�lett� v�ltozik, mikor r�d�bbenek, hogy mit is �g�rt George a nevemben.

- Tesztelhetem rajtad a b�jitalt, te pedig, cser�be id�r�l-id�re testet kapsz. Szerintem, igaz�n m�lt�nyos egyezs�g. Mit sz�lsz?

- George… Ezt meg k�ne besz�ln�nk… - fogom meg a Weasley-fi� karj�t, �s f�lreh�zom, hogy besz�lni tudjunk. – Nem biztos, hogy ez j� �tlet…

- Ugyan m�r! Tudom, hogy nem lehet t�l felemel� gondolat, hogy pont vele kell cs�kol�znod, de ennyi �ldozatot meg�r a dolog – toporog t�relmetlen�l el�ttem, �s a szemei izgatott t�zben �gnek.

- George… Nem err�l besz�lek… Dumbledore is megmondta, hogy a hal�lt nem lehet kij�tszani. Aki halott, az is marad – pr�b�lok hatni a fi� j�zan esz�re, de a gy�sz �s az ital messze kergette az ilyen gondolatokat.

- Dumbledore t�vedett! �s te is t�vedsz! – csattan fel. – Ha neked nem �r meg egy cs�kot a testv�rem �lete, akkor majd lerovom �n a fizets�get Myrtle-nek – akar visszafordulni a szellemhez, de megfogom a karj�t.

- Megteszem. Ha �gysem tudlak lebesz�lni a dologr�l, akkor legal�bb itt leszek veled, hogy seg�tsek, ha kell… - s�hajtok fel lemond�an. Halkan felnyekkenek, mikor George h�tba vereget egy: „J� bar�t vagy!” felki�lt�ssal, �s �jra k�s�rleti alany�hoz fordul.

Hallom, ahogy elmagyar�zza Myrtle-nek, hogy csak r� fogja �nteni az anyagot, �s hatni fog, de a tudatomig nem igaz�n �r el az inform�ci� l�nyege. Csak arra tudok gondolni, hogy sz�rny� hib�t k�vet�nk el. J�tszunk a hal�llal, mint annak idej�n Voldemort tette. Ennek borzalmas v�ge lesz… Minden sejtem azt bizsergi, hogy le k�ne �ll�tanom George-ot, de nincs hozz� el�g er�m. Tudom, mit �rezhet. Tudom, milyen �gy �lni, hogy az egyik feled nincs veled. Ez rosszabb a hal�ln�l is.

Eszmefuttat�somb�l egy �les sikoly riaszt fel. Ahogy a narancss�rga folyad�k el�ri Myrtle f�stszer� test�t, vibr�lni kezd k�r�l�tte a leveg�. R�m�lten ny�lok George ut�n, �s h�zom be a mosd�kagyl�k gy�r�je m�g�, nehogy baja essen. Azt�n a sikoly �s a vibr�l�s is elhal hirtelen. Rejtekhely�nk m�g�l kilesve a leveg�t p�szt�zom, ahol az el�bb m�g Myrtle lebegett, de sehol sem l�tom �t. Azt�n a halk ny�sz�rg�sre a f�ld fel� pillantok, �s elkerekedett szemekkel n�zek vissza George-ra, akinek f�lig �r a sz�ja.

- L�tod? Megcsin�ltam! – gyorsan el�re siet, �s a f�ld�n reszket� l�ny mell� guggol. – J�l vagy? – �rinti meg a most m�r h�s-v�r Myrtle v�ll�t.

�n l�legzet visszafojtva v�rom a reakci�t. Ha m�g egy �let az �n lelkemen fog sz�radni, azt nem fogom tudni elviselni. Akkor sem, ha csak egy szellem �let�r�l van sz�. Kiss� megnyugodva f�jom ki a leveg�t, mikor Myrtle felemeli a fej�t, majd �l� helyzetbe torn�zza mag�t a f�ld�n. �mul� tekintettel tapogatja v�gig a karjait, a l�bait, az arc�t, s�t, szem�rmetlen m�don a melleit is.

Azt�n csak arra eszm�lek, hogy Myrtle felpattan a f�ldr�l, �s a karjaimba veti mag�t. A h�tt�rb�l hallom George kacag�s�t, de m�r csak arra tudok koncentr�lni, hogy a kutakod� sz�jt�l menek�lve v�gre oxig�nhez juthassak.