�lmatlan �jszak�k



H�ny �lmatlan �jszak�t t�lt�ttem el azzal, hogy egy v�r�s tekintett�l rettegtem… Nem mertem lehunyni a szemeim, nehogy bel�m l�sson, nehogy �jra manipul�lni akarjon, mint akkor Siriusszal. M�r nem kell tartanom ett�l, hiszen v�ge. Meghalt. Voldemort meghalt.

Most m�gis itt fekszem megint �beren. M�r nem a r�miszt� szemp�rt�l �ld�ztetve, hanem egy fekete pillant�s forr�s�g�t�l felt�zelve. Az a m�sodperc mindent megv�ltoztatott. Mi�rt kellett azt k�rnie t�lem? Mi�rt akart utolj�ra az �n z�ld �riszeimben elmer�lni? Mi�rt, mi�rt, mi�rt?

Persze, j�l tudom a v�laszt. Az any�m miatt. Szerette �t. Az utols� lehelet�ig. Az utols� sz�vdobban�s�ig. Sosem hittem volna, hogy valaki k�pes ilyen m�ly, s�rig tart� szerelemre. G�nyos kacaj hagyja el az ajkaim, mikor az jut eszembe, hogy ha �n lettem volna any�m hely�ben, akkor biztosan �t v�lasztom, �s nem az ap�mat. Igaz, akkor most �n sem lenn�k…

H�t �vvel ezel�tt, ha valaki azt mondta volna nekem, hogy az oly nagyon gy�l�lt Piton professzor k�pes olyasf�le tiszta �s er�s �rz�sekre, mint amit az any�m ir�nt t�pl�lt, akkor kir�h�gtem volna. De a saj�t szememmel l�ttam… L�ttam, a gyermeki k�t�d�st, a tin�dzser v�gyat, a szerelmet, a b�nt, a megb�n�st, a f�lelmet, a szenved�st, a f�jdalmat, a k�nt. L�ttam, �s szinte �reztem is.

Megfordulok az �gyban, �s tekintetem a fi�kb�l kisz�r�d� halv�ny ez�stf�nyre tapad. Egy kis �vegcs�ben m�g mindig �rz�m az �rz�seit �s eml�keit. Legal�bb ennyi hadd maradjon meg bel�le nekem. H�nyszor mer�ltem al� a Mereng�be, hogy �jra l�thassam �t, �s h�nyszor rogytam a f�ldre zokogva, mikor megpr�b�ltam meg�rinteni, de az ujjaim �tsiklottak a test�n.

Nem �rtem, hogy mi�rt alakultak ki bennem ezek az �rz�sek. Hogy mi�rt szerettem bele, mikor m�r halott. �let�ben az ut�laton k�v�l nem sok mindent �reztem ir�nta. Folyton csak v�doltam, �gy n�ztem r�, mint egy utols� senkire, gy�l�ltem �s megvetettem. B�r elmondhatn�m neki, hogy mennyire megb�ntam a viselked�semet. Ha tudtam volna, hogy mennyit szenvedett a sz�leim miatt... Ha tudtam volna, hogy a f�l �let�t arra �ldozta, hogy helyrehozza a hib�it, �s engem megv�djen… Ha tudtam volna…

De nem tudtam. �s most m�r k�s�. A halottakat nem lehet felt�masztani. Tal�n, ennek �gy kellett t�rt�nnie. �n b�nh�d�m az ap�m tettei miatt. Piton miatta szenvedett egy �leten �t, �n pedig, Piton miatt fogok.

A legnagyobb k�nt az okozza, ahogy napr�l-napra meg kell j�tszanom magam. Az emberek elv�rj�k t�lem, hogy boldog �s kiegyens�lyozott legyek. Hiszen, megmentettem a vil�got, legy�ztem a gonoszt, �s elnyertem egy gy�ny�r� l�ny sz�v�t. Csak azt nem tudj�k, hogy a gonosz elleni harcban elvesz�tettem valakit, aki n�lk�l m�r sosem lehetek boldog.

Ginny… Szeg�ny, szeg�ny Ginny… Miatta is er�snek kell lennem. Nem �rdemli meg, hogy elhagyjam… hogy megb�ntsam. Elj�tszom, hogy m�g mindig szeretem. Szerelmesen pillantok r�, mik�zben m�s valaki arc�t l�tom magam el�tt. Megcs�kolom, mik�zben gondolatban a g�nyos, pengev�kony ajkakat k�stolom. A magam�v� teszem, mik�zben arra gondolok, hogy m�svalaki teszi velem ugyanezt.

Az �gyb�l kipattanva a v�c�hez rohanok, �s el�tte t�rdelve adom ki magamb�l a vacsor�mat. H�nynom kell magamt�l. H�nynom kell az eg�sz hazug �lett�l. N�ha az jut az eszembe, hogy enn�l m�r az is jobb lett volna, ha Voldemort Avad�ja v�gez velem…

Remeg� l�bakkal csoszogok el a mosd�kagyl�ig, hogy ki�bl�tsem a sz�mat. Nem mintha seg�tene… A keser� �let �z�t nem t�nteti el sem a fogkr�m, sem a mentolos r�g�. Csak egy valami seg�thetne, de ahhoz t�l gy�va vagyok… Pedig, ha megtenn�m, tal�n �jra tal�lkozhatn�k vele… De mi lenne azokkal, akiket h�trahagyok? Hermione, Ron, a Weasley-csal�d, Ginny �s legf�k�ppen Teddy. Tartozom annyival Lupinnak �s Tonksnak, hogy vigy�zok r�, �s felnevelem �t. Tal�n ez az egyetlen �g�ret, ami m�g ehhez az �lethez k�t.

Kibotork�lok a h�l�szob�mb�l, �s halkan benyitok a mellette l�v� gyerekszob�ba. A kis�gyhoz osonok, �s figyelem a kis puf�k arcocsk�t, amint �lm�ban az ajkaival cs�cs�r�t. Biztosan arr�l �lmodik, hogy az �desanyja szoptatja…

A gondolatra m�g ink�bb elszorul a sz�vem. V�g�l is nem �n vagyok az egyetlen, aki elvesz�tett valakit a csat�ban. Ez a kis t�nd�r nem is fog eml�kezni a sz�leire… Mintha csak magamat l�tn�m… Egyik�nk sem ismerheti meg soha az igazi sz�lei szeretet�t. Viszont tenni fogok arr�l, hogy Teddy gyerekkora ne hasonl�tson az eny�mre. Neki nem kell megtapasztalnia, milyen az, ha a rokonai gy�l�lik �s megvetik. �n szeretni fogom. �s biztos vagyok benne, hogy Ginny is j� anyja lesz.

H�rom h�nap… M�r csak ennyi van vissza a szabads�gomb�l. Azt�n feles�g�l veszem, csal�dot alap�tunk, �s boldogan �l�nk, am�g meg nem halunk. Legal�bb is, �n mindent megteszek majd, hogy mindenki el�tt ez legyen a l�tszat. Tal�n n�ha, m�g �n is elhiszem majd magamnak ezt a hazugs�got…

Teddy felriad �s fels�r. Tal�n tudatosult benne, hogy a meleg tejecske �ze csak k�pr�zat volt. A karjaimba veszem, �s lassan ringatni kezdem. Kezecsk�je a pizsamafels�met markolgatja, mintha az �telt ad� melleket pr�b�ln� kitapogatni. Keser�en elmosolyodom, �s megindulok vele a konyha fel�.

F�l k�zzel bele�gyeskedem a t�pszert a cumis�vegbe, �s egy p�lcaint�ssel a megfelel� h�m�rs�klet�v� var�zsolom. Ha eszembe jut, hogy p�r h�nappal ezel�tt m�g mit �ssze nem b�n�ztam, majdnem nevetnem kell. Az els� pelenk�z�s, etet�s, f�rdet�s. A „kis t�l�l�b�l” hirtelen „anyuka” lettem. El�g sokkol� v�lt�s…

Mik�zben Teddy eszik, m�ly, hamisk�s hangon d�dolgatok neki, de �t nem zavarja a tehets�gtelens�gem. S�t, mintha ritmusra mozgatn� a l�bacsk�it… B�r, lehet, hogy m�r csak a f�radts�gt�l hallucin�lok. Amikor ki�r�l a cumis�veg, a mosogat�ba teszem, majd ism�t az emelet fel� indulok.

Ideje aludni… Legal�bb is Teddynek. B�r �gy t�nik, hogy � nem �gy l�tja a k�rd�st, mivel valah�nyszor le akarom tenni, s�rni kezd. Azt hiszem, szeret a karjaimban lenni. Tal�n a testmeleg teszi… Vagy az illatom… V�g�l is mindegy, hogy mi az oka. A l�nyeg, hogy nem hajland� visszamenni a hely�re, �gy beviszem magammal a saj�t �gyamba. A p�rn�kb�l k�sz�tek az �gy jobb oldal�n egy kis vackot, nehogy leessen v�letlen, majd �n is bem�szom a takar� al�. A kis �kl�csk�j�t cir�gatom a mutat�ujjammal, mire megragadja azt, �s r�zogatni kezdi. Er�s a kis vakarcs, az biztos. Ha nem is �r�k�lte az apj�t�l a farkask�rt, az ereje az�rt megvan benne.

J� f�l �r�ba telik, mire elf�rad, �s lassan lecsuk�dnak a szemei. �n is �lmos vagyok, de egyszer�en nem tudok ellazulni el�gg�… A halv�ny dereng�s megint mag�ra vonzza a figyelmem. Kilopakodom az �gyb�l, �s kih�zom a fi�kot. A kezembe veszem a kis �vegcs�t, �s az ujjaim k�z�tt forgatva figyelem, ahogy az ez�st p�ra megpr�b�l kit�rni a dug� al�l. Seg�tek neki…

A szekr�nyb�l el�veszem a Mereng�met, �s bele�nt�m az eml�kfolyamot. Egy utols� pillant�st vetek a m�lyen alv� Teddyre, majd al�mer�l�k az �des k�nba.


Nem tudom, hogy hogyan ker�ltem vissza az �gyamba, de m�r vil�gos van, mikor fel�bredek az elkeseredett s�r�sra. Kell p�r perc, mire magamhoz t�rek, de akkor �gy pattanok ki az �gyb�l, mint akit bolha cs�pett meg. Az�rt mert �n k�ptelen vagyok kil�balni ebb�l a s�t�t helyzetb�l, m�g nincs jogom elhanyagolni egy kisbab�t, aki az �n gondjaimra van b�zva.

Kiss� sz�delegve viszem �t Teddyt a gyerekszob�ba, ahol gyorsan tiszt�ba rakom. Mi�ta apa lettem, r�j�ttem, hogy nem �rtem az anyagcsere m�k�d�si elveit… Bemegy egy kis t�pszer, �s ami kij�n… H�t, �n nem tudom, hogy hogyan alakulhat �t valami ennyire… De most m�r legal�bb nem �klendezem pelenk�z�s k�zben…

Akkor most j�het a reggeli… Na meg nekem a k�v�. S�rg�sen! B�rcsak bek�thetn�m v�n�san… Ahhoz is f�radt vagyok, hogy egy olyan egyszer� mozdulatsort elv�gezzek, mint p�ld�ul a b�gr�t a sz�mig emelni. V�g�l bennem elt�nik a reggeli koffeinadag, Teddyben pedig az anyatejp�tl�k.

Miut�n t�l vagyunk a szok�sos �bred�s ut�ni tort�r�n, azon kezdek gondolkozni, hogy vajon mivel is �thetn�m el a mai napot. Milyen j� is volt a Roxfortban… M�rmint Dumbledore Roxfortj�ban. Mikor csak a vizsg�kkal �s a vil�g megment�s�vel voltunk elfoglalva… Akkoriban ut�ltam, hogy nekem kell a v�llamon hordozni a var�zsl�t�rsadalom megv�d�s�nek terh�t, de most kicsit hi�nyzik… Nem, nem Voldemort, vagy a vesz�ly. Nem az, hogy az emberek szenvedjenek. Hanem az, hogy akkor tudtam, mi a c�lja az �letemnek. Most fogalmam sincs, mihez kezdhetn�k magammal.

M�r �ppen eld�nten�m, hogy ma is a karossz�kben fogok eg�sz nap heny�lni, mikor a kandall� szikr�zni kezd, �s kipottyan bel�le egy lev�l. F�radt mozdulattal emelem fel, �s a h�rom aranyl� W l�tt�n elcsod�lkozom. Mi�ta Fred meghalt, George teljes letargi�ba zuhant. A mindig vid�m �s boh�ckod� fi�b�l hallgatag �s mag�ba fordul� f�rfi lett. Sok�ig a csal�dj�val is csak t�mondatokat v�ltott, �s alig lehetett kicsalni a szob�j�b�l. �rthet�… Elvesztette a lelk�nek az egyik fel�t. Senki m�g csak elk�pzelni sem tudja, hogy ez milyen m�lys�ges f�jdalommal j�r.

Leteszem Teddyt a j�r�k�ba, �s f�l� b�v�l�k n�h�ny forg� �s vil�g�t� csillagot, ami lefoglalja egy kis id�re, m�g �tfutom az �zenetet.

A p�r sor felkelti a k�v�ncsis�gomat, �s egyben nyugtalann� tesz. Miben seg�thetn�k �n George-nak? �s mi�rt nem besz�lhet m�ssal? A sok k�rd�s eg�szen izgalomba hoz, ez�rt gyorsan fel�lt�z�m, majd Teddyt is bebugyol�lom.

Ha egyed�l lenn�k, hoppan�ln�k, mert �gy gyorsabb, de a picivel a karomban nem tehetem. M�g az �n gyomrom is felfordul n�ha k�zben, nem akarom kitenni ennek �t is. A hopp-port szint�n elvetem, mivel most m�r magamra kell mosnom, �s semmi kedvem a kormot takar�tani minden ruh�nkb�l. A sepr�h�z t�l hideg van. Sz�val, maradnak a mugli m�dszerek. Ir�ny a metr�.

Majdnem egy �r�ba telik, m�g eljutunk az Abszol utat rejt� t�glafalig. P�r koppint�s, �s bel�p�nk a forgatagba. Mi�ta a s�t�t oldal uralm�nak v�ge, megint minden olyan, mit r�gen. Az emberek ism�t f�lelem n�lk�l j�rj�k a boltokat, besz�lgetnek �s s�t�lgatnak.

Mosolyt k�nyszer�tek az arcomra, �s k�r�lbel�l k�t m�sodpercenk�nt biccentek a bar�ts�gosan k�sz�nget� embereknek. Az �tperces �t a Weasley Var�zsvicc V�llalatig majdnem h�sz percess� n�tt a sok idegen miatt, akik �gy �rzik, ki kell fejezni�k a h�l�jukat sz�ban is. Bezzeg, mikor egy csapat gyerek �s n�h�ny feln�tt az �let�t kock�ztatta �rt�k, akkor sehol sem voltak. Tal�n, ha �k is ott lettek volna akkor a Roxfortban, kevesebb lett volna az �ldozatok sz�ma. Tal�n, akkor a t�ler� miatt nem kellett volna ennyi �rtatlannak meghalnia.

Szinte bemenek�l�k az ikrek boltj�ba, mert kezd eluralkodni rajtam az �rz�s, hogy valakit meg akarok �tni. Az �zlet szinte �res… Csak Verity �ll a pult m�g�tt, �s n�h�ny dobozt rendezget. A trag�dia �ra George nem nagyon t�r�dik az �j tal�lm�nyokkal, �gy a vev�k sz�ma igen csak megcsappant. Sz�val, munka nem nagyon van… Azt hiszem, a sz�ke l�ny is csak az�rt maradt itt, mert id� k�zben beleszeretett George-ba.

Mikor meghallja az ajt� feletti csengetty� csilingel�s�t, felder�lt arccal fordul meg. Azt�n a mosolya le is lohad, mikor r�j�n, hogy nem egy �j vev� �rkezett, hanem csak �n.

- Szia! – k�sz�n r�m.

- Szia! �n… - kezden�m, de f�lbe szak�t.

- George fent van a m�helyszob�ban.

- K�sz�n�m – b�lintok, �s elindulok a kicsivel a bolt feletti kis lak�sba vezet� l�pcs�sor fel�.

- Harry! – sz�l ut�nam, mire megtorpanok, �s visszafordulok. – Vigy�zok addig a kicsire… - aj�nlja, �s m�r veszi is ki a kezemb�l Teddyt. – Nem hiszem, hogy neki val� lenne, ami fent folyik… �n… K�rn�k valamit… - n�z r�m b�tortalanul, mik�zben r�zogatni kezdi a bab�t.

- Mondd csak! – mosolygok r� halv�nyan biztat�sk�ppen.

- Pr�b�ld meg lebesz�lni George-ot arr�l az �r�lts�gr�l, amire k�sz�l… �n pr�b�ltam, de… Att�l f�lek, hogy baja esik… - A szemei tele vannak aggodalommal, �s ett�l az �n gyomrom is �sszeszorul. Vajon mit csin�lhat George, amivel ennyire megijesztette ezt a szerencs�tlen l�nyt.

- Mindent megteszek! – �g�rem meg, amit�l kicsit megk�nnyebb�l. Teddyre mosolyog, �s �nekelgetni kezd neki, �n pedig, elindulok felfel�.